Joe szemszöge:
Nina még mindig nem jelentkezett. Mióta egyszer felhívtam telefonon, azóta semmilyen életjelet sem ad magáról, még a telefont sem veszi fel.
Bevonszolom magamat az öltözőbe, ahol Lindát és Nicket találom, de ők sem könnyítik meg a dolgomat.
- Szia, Joe…. – húzza ki Linda a kezét Nick pólója alól, és ellép az öcsémtől, aki meglehetősen dühösen pillant rám. Nem érdekel.
- Cső – vetem le magam egy székre – Nick, muszáj ma elénekelnünk a Hello Beautifult?
- Igen Joe, muszáj. És elő fogjuk adni a Give Me Love covert is, és te is el fogod énekelni a dalt, amit írtál – bólint Nick szigorúan, mire én felnyögök.
Semmi hangulatom ehhez az egészhez.
- Írtál egy dalt? – hökken meg Linda.
- Ninának… - egészítem ki.
- Joseph. Egy óra van még a koncertig, úgyhogy addig szedd össze magad! – mondja Nick.
- Majd én kicsit rásegítek – szólal meg Lindz, és kimegy az öltözőből.
5 perc múlva Kevin jön be, kicsit értetlen arccal rám nézve.
- Hali.. Miért mondta az Linda Ninának, hogy Joe kórházban van? – kérdezi, mire nekem kiesik a telefonom, amit nem rég vettem elő a zsebemből…
Nina szemszöge:
Amilyen gyorsan csak tudtam, elindultam otthonról, és a legelső géppel. A repülőn ülve bámulok ki a fejemből a sötét, éjszakai égboltra.
Joe kórházban van. De miért?
Próbálok elaludni, ami csak lassan sikerül a sok stressz és aggodalom miatt.
Csak akkor ébredek fel, mikor a bemondó közli, hogy 5 perc múlva megkezdődik a leszállás New Yorkba.
Írok egy SMS-t Lindának.
„5 perc és ott vagyok.”
Elküldöm neki, és a válaszát várom, de titokban abban reménykedem, hogy Joe fog visszaírni, még pedig valami ilyesmit: Nina, jól vagyok. Semmi bajom. Hiányzol, nagyon szeretlek. Gyere haza! <3.
Arra eszmélek fel, hogy Linda üzenetet küldött.
„Érted megyek kocsival.”
Nem is válaszolok neki, csak bekötöm magam, mert felszólítanak rá.
A gép landol alattam, én pedig elsőként rohanok át a reptérre, mert minél előbb Joe-hoz szeretnék érni, és megbizonyosodni róla, hogy nem esett túl nagy baja.
Megkeresem a bőröndöm, és kisietek az épület elé, ahol sötétség fogad.
Linda még nincs itt.
Sóhajtva leülök a bőröndömre, a térdemre könyökölök, és csak várok. 5 perc múlva áll meg előttem az autó, és a lány kiugrik belőle.
- Szia…
- Lindz… - pattanok fel, és megölelem. A szemeimben már könnyek gyülekeznek.
- Hiányoztál – szorít magához.
- Te is nekem..
- Menjünk. Berakom a bőröndöd – mondja, és gyorsan kinyitja a csomagtartót, én pedig eközben beülök az anyósülésre.
Ő is beül mellém, és elindítja a kocsit.
- Figyelj, beszélnünk kell.. – indulunk el.
- Miről? – kérdezem csodálkozva.
- Én.. hazudtam neked – vallja be – Joe nincs kórházban. A koncerten van. Fél órája kezdtek.
- Mi…? De hát… már rég elmúlt 10 óra is…
- Miről beszélsz? Fél 10 van – mutat a kocsiban lévő kijelzőre, ami valóban 21:32-őt mutat.
- Mindegy… Állj meg – mondom neki határozottan.
- Nina..
- Kiszállok! Állj meg!! – kiabálom el magam.
- NEM!
- Linda, akkor kiugrom.
- Nem fogsz. Nem tudod kinyitni az ajtót – rázza meg a fejét.
- Mi a francért kellett ez?! Miért kellett hazudnod? – vallatom könyörtelenül.
De mélyen belül érzem, hogy a bennem lévő aggodalom és feszültség kezd elmúlni.
- Mert máshogy nem tudtalak hazacsalni.
Tekintetét az úton tartja, és úgy tűnik, mintha nem merne rám nézni.
- Lindz…
- Ne haragudj, oké?! De.. nézd. Muszáj volt. Joe egy hete nem mozdul ki otthonról, csak fekszik az ágyában, és szomorú filmeket néz. Nem is eszik, csak fagyit. Néha.. Magától megnézte az Utóirat: Szeretlek-et!
- Nem én tehetek arról, hogy tönkreteszi magát. Nem érdekel – nézek ki az ablakon kifejezéstelen arccal, de valójában nagyon is érdekel. Fáj, amit hallok.
- De igen. Pontosan TE tehetsz erről az egészről. Mert csak úgy leléptél egy együtt töltött este után, és azóta nem érdekel. Valamiért haragszol rá, de csak te tudod, hogy miért. És azt várod, hogy Ő változtasson ezen, de nem tud, mivel nem tudja, mi rosszat tett.
Igaza van. Rá kell ébrednem, hogy igaza van.
- De.. ott van neki Demi. Ő miért nem ápolgatja a kis lelkét? Őt úgyis mindennél jobban szereti.. - kérdezem idegesen.
- Deminek senkire sincs ideje, mióta összejött Wilmerrel.
- Mi? – fordulok felé.
- Nem hallottad?
- Nem..
- Mindegy. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy hiányzol. Mindenkinek – néz rám egy pillanatra, de nem viszonzom a pillantást – Szükségünk van rád.
- Nekem meg egy kis szünetre – vágom rá.
- Volt egy heted. Nekem nincs szünet. Jól esne, ha nem követnének mindenhová, de nem hagyom itt Nicket – fejti ki – Mert szeretem.
- De Linda. Gondold át. Én és Joe. 6 éve ismerem őt. A legjobb barátom volt.
- A-aa. Fiú-lány barátság nem létezik. Ezt tudhatnád már. Az egyik biztosan többet érez.
- De én.. én nem szeretnék! Nem fog örökké tartani, és végleg elfogom veszíteni őt, érted? – fakadok ki, öntudatomon kívül.
- Nina. Ott a nyaklánc a nyakadban. Legalább ne próbáld meg letagadni, hogy szereted. Szereted. Most ez számítson.
- Ez számít. De akkor sem akarom elveszíteni.
- Akkor ezt mondd el neki is – bíztat.
- Mit? „Szeretlek, de nem akarlak elveszíteni.”?
- Akár – bólint – Itt vagyunk.
Ezzel leparkol, és kiszállunk az autóból, majd sietős léptekkel haladunk az épület felé.
- Ahh, épp időben érkeztünk.
- Mert?
- Csak gyere! Siess! – húz magával, majd pár pillanat múlva már a koncertteremben vagyunk, a színpad és a kordon között, kissé leguggolva, hogy a fiúk ne lássanak minket.
Óvatosan felkukucskálunk.
Joe a színpadon egy széken ül, és lehunyja a szemét.
- Most.. most három dal következik, amiket.. amiket én ma egyáltalán nem akartam előadni.. – szólal meg rekedtes hangon – Kezdjük.
Ezzel Nick és Kevin elkezdenek gitározni, majd az előbbi énekelni is.
- Hello Beautiful
How's it going?
I hear it's wonderful in United Kingdom
I've been missing you, its true… - hallgatom, és feltűnik, hogy átírták a dalszöveget.
Joe hangja megremeg, mikor énekelni kezd.
- But tonight I'm gonna fly,
Yea tonight I'm gonna fly,
'cause I could comb across the world
See everything and never be satisfied,
If I couldn't see those eyes – halkul el, nekem pedig megremeg a gyomrom.
Ő nem tudja, hogy itt vagyok.
- Hello Beautiful,
It's been a long time,
Since my phone's rung,
And you've been on that line,
I've been missing you it's true.
- But… - itt egy kis szünetet tart - tonight I'm gonna fly,
Yea tonight I'm gonna fly,
'cause I could comb across the world,
See everything and never be satisfied,
If I couldn't see… those eyes… - zárja le a dalt, amit őrült tapsvihar követ. Hallok pár „Ők meg mit keresnek ott?!” kiáltást is, de csak elhalóan.
- A következő dal egy feldolgozás lesz, mégpedig Ed Sheerantól – hallom ezúttal Nick hangját, majd zongora és gitár szót. Joe énekelni kezd.
- Give me love like her,
'Cause lately I've been waking up alone.
paint spotted tear drops on my shirt,
told you I'd let them go.
And i'll fight my corner,
maybe tonight I'll call ya,
after my blood turns into alcohol,
no i just wanna hold ya – énekli, és érzem, hogy ez nekem szól.
Most mindhárman, együtt kezdenek bele a refrénbe.
- Give a little time to me, we'll burn this out,
We'll play hide and seek, to turn this around,
all i want is the taste that your lips allow,
my my, my my oh give me love,
my my, my my oh give me love,
my my, my my oh give me love,
my my, my my oh give me love,
my my, my my give me love… - hallom, mire könnyekben török ki.
Még soha nem hallottam, ezt a számot, de biztos vagyok benne, hogy ők sokkal szebben éneklik, mint Ed Sheeran.
Linda kezéért nyúlok, aki biztatóan néz rám.
- Nem bírom… - tátogom neki, mire szorít egyet a kezemen.
- Mély levegőt véve lehunyom a szemem, és hallgatom, ahogy Joe azt kiabálja, hogy: „Love me! Love me!”
Itt megint összeroppanok. Elég.
- Nyugi. Erős vagy. a következő lesz a legjobb. Tetszeni fog…
Mikor a dal véget ér, ismét Nick szólal meg.
- És most… Joe írt egy dalt ezen a héten egy elég fontos dolog miatt. Valaki elment egy időre tőlünk.. és ez őt érintette meg a leginkább. Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért írta a dalt, azt mondta, hogy Kevin adta az ötletet, az a bizonyos személy pedig az ihletet… Szóval…
- Szóval a dal címe: Szállok a dallal – fejezi be Joe, és ezután már csal azt hallom, ahogy zongorázni majd énekelni kezd:
- Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,
Hittem az életben és nem fájt a szívem.
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot,
Láttam a jövőmet és semmi sem bántott.
Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
Tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,
És hogy ha szeretném elszállok innen,
Ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.
De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat,
De miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak.
Ez a dal most száll, és lehet, hogy téged megtalál,
Így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár,
Én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd,
Neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd.
Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok,
A mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
Én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.
Addig amíg szól a dal, az én szívemben,
Addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.
Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,
Soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,
Mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem
Nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell…
Itt csak egy puffanást hallok, majd sikolyokat, aztán Kev és Nick „Joe!!!” kiáltásait.
Lindzzel egyszerre pattanunk fel, így a fejünk pont a színpad alja fölött van.
Joe mozdulatlanul, görcsösen hever a zongora mellett, élettelenül.
Én azonnal feltornászom magam a színpadra a kordon segítségével, és a fiúhoz rohanok.
- Joe! Joseph, kérlek… - támaszkodom fölé, és imádkozom, hogy nyissa ki azokat a gyönyörű szemeit.
De nem teszi.
- Nick… - a könnyeim lefolynak az arcomon, ahogy felnézek a fiúra.
- Nina… mit csinálsz itt?
- Visszajöttem… segíts, Nick… - kérem sírva, és én is kezdek rosszul lenni.
- Jól vagy? Teljesen lesápadtál – guggol le mellém, és átkarol.
- Nem… Itt hagytam Joe-t. Pedig én.. szeretem. És itt hagytalak titeket is… - fúrom a vállába a fejemet zokogva.
- Jó. Gyere velem – áll fel, és felhúz engem is, majd lekísér a színpadról.
- De Joe… - ellenkezem, és visszanézek.
A fiú holtsápadtan ül a zongorának támaszkodva, és vizet iszik, körülötte vagy öten térdepelnek, vagy épp állnak.
Linda a vállára teszi a kezét, és mond neki valamit, mire Joe döbbenten forgolódni kezd, majd megtalál engem a tekintetével…
