Joe, Nina, Nick, Linda, Kevin és Danielle kilépnek a Jonas-ház ajtaján, fekete öltözékben, a lányok fekete sminkben.
- Joe, bezárod? – kérdezi testvérét Nick,az ajtó felé intve.
- Persze.
Mind megvárják, amíg a fiú addig ügyetlenkedik a kulcsokkal, míg azok a földön nem landolnak.
- Joe… majd én becsukom – hajol le Nina, és felveszi a kulcscsomót.
- Angyal vagy – küld egy kedves mosolyt a lány felé, és udvariasan eláll az ajtó elől.
Ahogy Nina végez, a középső tesó zsebébe csúsztatja a kulcsot, és felveszi a kék, csillogós vödröt, amit a földre rakott.
- Mehetünk.
Ezzel elindulnak a szürkületben gyerekektől hemzsegő utcán, és egy olyan házat keresnek, ahová bekopoghatnak cukorkát kunyorálni.
Először egy apró, családi házat szemelnek ki. Becsengetnek, mire egy fiatal anyuka nyit ajtót.
- Csoookiiit vagy agyaaaat! – kiáltja Joe, mire Linda és Dani röhögésben törnek ki, Nick a homlokára csap, Kevin pedig csak a szemeit forgatja. Tipikus.
- Joe… - szól rá Nina, majd a fiatal hölgy felé fordul – Jó estét, cukorkát gyűjtünk…
- Értem. Egy pillanat… - megy be, majd egy hatalmas zacskó édességgel tér vissza.
- Ezt ugye nekem tetszik adni? – kérdezi Joe kisfiús vigyorral az arcán, szemeit a csokikon tartva.
- Adok a barátaidnak is… - néz rá furán a nő, majd Nina felé fordul, és suttogva teszi fel kérdését – Hány éves?
- Ő? 19 – mosolyog a lány, Joe pedig büszkén kihúzza magát - Csak jól titkolja.
- Igen, ő nagyon jól – helyesel Nick, a többiek pedig felröhögnek.
A hölgy fejcsóválva osztja szét közöttünk a cukrokat, félig megtöltve a vödröket, úgyhogy mi elégedetten indulunk tovább. Azonban szomorúan nézzük, ahogy az összes ház előtt kisebb tömeg várakozik.
- És ha oda mennénk? – mutat Joe egy elhagyatottnak tűnő, kissé elkülönülő, régi kúriára, ami többé-kevésbé sötétbe burkolózik.
- De jó a dekorációja – mondja Kevin, kicsit fura hangnemben.
- Menünk… - tétovázik Linda, Nina pedig bizonytalanul piszkálja a kezét.
Nem túl hívogató a ház, de nem rontja el barátai kedvét, így velük tart. Abban reménykedik, hogy a kúria messzebb van, mint amilyen messzinek tűnik, de mire észbe kap, már az ajtó előtt várakoznak.
- Na, ki kopog be? – kérdezi Dani, és Kevin kezéért nyúl.
- Majd én – vállalja magára Joe, és már épp kopogtatna, mikor az ajtó váratlanul kinyílik.
- Ez elég bizarr… - motyog Nina, mikor látja, hogy senki sincs az ajtó túloldalán.
- Én… talán inkább kint maradnék… - suttogja Lindz halkan.
- Ne mááár, ez tök buli. Tök jó megcsinálták, hogy így kell bemenni – mondja Joe lazán – És nézzétek, ott vannak a cukrok!
Ezzel a fiú bemutat az ajtón, egy alacsony kávézóasztalkára, amin valóban ott van egy tál, tele édességekkel.
- Na, ki jön be? – kérdezi Joe, és belép az ajtón, majd barátai felé fordul. Nina aggódó szemekkel figyeli a fiú minden egyes mozdulatát, majd inkább ő is bemegy. Ha Joe ott van, akkor ő is.
- Okos lány vagy.. – karolja át Joe Nina vállát, a lány pedig az ő derekát.
Végül mind rászánják magukat, és belépnek a lakásba, amely réginek és elhagyatottnak tűnik, de épp ezért gyönyörű.
- Aszta de jól néz ki… - álmélkodik Nick, és bátyjai is helyeslően bólogatnak.
Nina óvatosan körülnéz, majd odalépked a kávézóasztalhoz, amin a cukrok vannak.
- Mit gondolsz, mennyit vihetünk el? – áll meg mellette Danielle, s közvetlenül utána Linda is odalép hozzájuk.
- Fogalmam sincs.
Egyszer csak egy furcsa, nyikorgó zajt hallanak, mire a lányok az ajtó felé fordulnak, ami abban a pillanatban becsapódik. A levegő mintha pár fokkal hűvösebbé válna.
- Mi a fene…? – megy oda Joe, és lenyomja a kilincset, de az ajtó nem nyílik.
- Ez.. ez beragadt.
Nina riadtan kapkodja ide-oda a tekintetét, két barátnőjével együtt. Bezárták őket?
- Joe, ne viccelődj. Nyisd ki! – szól rá öccse.
- Nick, nem viccelek. Be van zárva – rángatja meg a fiú a kilincset.
Danielle halk léptekre lesz figyelmes.
- Srácok.. van itt valaki… - motyogja alig hallhatóan, mire a villany kialszik, és a szoba korom sötétbe borul. Mindössze az ablakon bevilágító Telihold nyújt némi világosságot.
- Ki van ott? – kérdezi Joe éles hangon, de nem érkezik válasz a kérdésére.
- Hahó! – kiáltja Kevin is.
Semmi.
- Biztos lecsapta valami a biztosítékot. Megkeresem – jelenti ki Nick, és hallani lehet lépteinek zaját.
De biztos az övéi?
Egyszer csak egy velőtrázó sikoltást lehet hallani, és mire a villany fénye ismét betölti a szobát, kettővel kevesebben kapkodják a fejüket ide-oda egymás között.
- Hol van Dani és Kevin?! – kérdezi Nina hisztérikus hangon – Mi a franc folyik itt?!
- Nina… Nina, nyugi – siet hozzá Joe, és szorosan megöleli a lányt, akit ez valamennyire megnyugtat.
Nick visszatér hozzájuk.
- Megtaláltam. Kevinék merre vannak? – néz körbe kérdő tekintettel.
- Nem tudjuk..- tájékoztatja Linda, sokkos tekintettel.
- Hé. Mi történt? – terem mellette hirtelen a legfiatalabb Jonas bratyó, és átkarolja barátnőjét, aki már az ájulás szélén van a félelemtől.
- Egyszerűen eltűntek.. Puff… Mint a kámfor… - magyarázza Joe, de a humora most nem vált ki nevetést senkiből. Mert ez nem vicces.
Nina valami furcsa zajra lesz figyelmes.
Csöpp….csöpp…csöpp….
Elengedi Joe-t, és körbefordul.
- Jesszusom!! – sikít fel, mikor meglátja, mi adta ki azt a zavaró hangot.
A plafonról vér csepegett a parkettára apró, vörös cseppekben.
- Mi a….? – Joseph elborzadva vizsgálja a vércseppekből összeálló tócsát.
- Joe… - ráza a fejét Nina kétségbeesetten, és végül kitör belőle a zokogás.
Ennyi. Nem bírta tovább bent tartani. Az év egyik legjobb és legviccesebb estéje rémálommá vált.
- Oké.. Tudjátok mit? – szólal fel Nick – Lányok. Kinyitunk egy ablakot, és ti kimentek. Mi megkeressük Daniékat, és megyünk utánatok.
Ezzel egy ablakhoz lép, és kinyitná azt; ha nyílna az ablak.
- Ilyen nincs! – Joe is odamegy, hogy kirántsa az ablakot a helyéről, de nem sikerül neki.
- Akkor kitöröm – jelenti ki határozottan, és már épp odaütne egyet, mikor Nina elkapja a kezét a levegőben.
- Ne. Kérlek szépen, ne.
- Akkor mi legyen? – kérdezi a fiú ingerülten – Nem tűnhetünk el többen.
- Nem fogunk. Váljunk ketté, és keressük meg őket minél előbb. Tiétek a földszint, miénk az emelet – mondja Nina, és Joe-t magával húzva indul fel a lépcsőn, egyre nehezebben véve a fokokat.
Nem akarja megtudni, hogy honnan származik a földre csöpögő vér, de ha mégis Danielle-ék lennének bajban, akkor segíteniük kell nekik.
Ahogy felérnek, egy hatalmas, kör alakú teremben találják magukat, ahol egy villany sem ég; sőt, talán villany sincs.
Égő gyertyacsonkok világítják be a teret, halványan.
- Milyen romantikus.. – állapítja meg Joe.
- És mennyire nem alkalmas most – indul el Nina egy emelvény felé, ahol egy vaskos könyvet vél felfedezni – Mintha valami szertartáson lennénk, amúgy..
Út közben beleakad egy-egy pókhálóba, de ez most nem érdekli.
Joe is követné, de neki viszont akad egy kis problémája a hálókkal.
- Ahjj, de idegesítő ez a sok pókháló… - zsörtölődik, miközben még mindig a lépcső tetején állva szedegeti le magáról a fonalakat.
Nina eközben fellapozza a hatalmas könyvet.
- Ezek mik…? Varázsigék? – kérdezi összeráncolt szemöldökkel – És valami receptek. Mi a hóhér ez?
Értetlenül olvassa a sorokat, és egyre inkább belemélyül az olvasásba.
Már hosszú percek óta néma csend van a szobában, amikor egyszer csak egy hatalmas reccsenést lehet hallani, és odalent egy olyan zajt, mintha valami lezuhant volna.
Nina ijedten kapja fel a fejét, de Joe-t nem látja sehol.
- Joe!!! – sikoltja, és odarohan, ahol a fiú az előbb állt. Most egy lyuk van a helyén.
Letérdel és lenéz. Csak a fiú élettelen, szétterült testét látja. Aztán hirtelen ott terem egy ismeretlen férfi, és felnéz a lányra, aki megrémülve gurul arrébb, kapkodva a levegőt.
Észrevette. Fel fog jönni érte.
Eközben Nick és Linda az alsó szintet tették tűvé, de hiába; nem találták meg sem Kevint, sem a feleségét. Csak port, pókhálót és pókokat.
- Nekem ebből elegem van. Nem kellett volna bejönnünk! – mondja hisztérikusan Linda.
- Héé…
- Nináék hangját sem hallom már mióta. Biztos őket is elkapták! – tör ki könnyek között a lány, mire Nick; nem találván más megoldást, megcsókolja barátnőjét.
Lindz ennek következtében valamelyest nyugodtabbá válik, de nem engedi el Nicket.
Hosszasan folytatják a csókolózást, mert ez legalább elfeledteti velük a problémákat; hisz csak a pillanatnak élnek.
Azonban ezt is megzavarja valami: egy hatalmas, reccsenő zaj, majd valami puffan egyet a szomszéd szobában.
Riadtan összenéznek, majd átrohannak a nappaliba, ahol az eszméletlen Joe-t kell megpillantaniuk.
- Ó, mamám… - suttogja Lindz riadtan.
Erre egy sötét alak terem mellettük, és felnéz a plafonra.
Nick elugrik onnan, és barátnőjét is magával rántja, de megpróbál ő is felnézni.
Ott van Nina, még épségben. Legalábbis ahogy innen ki tudja venni a sötét, törékeny alakot.
A férfi ekkor rájuk pillant, és felhúzza felső ajkát, ahonnan kivillan két, elég élesnek tűnő szemfoga.
- Ki maga? – kérdezi Nick, a helyzethez viszonylag nyugodt hangon.
Ekkor azonban Nina rohan le a lépcsőn, és közvetlenül mögöttük megáll.
- Ne bántsa! – kiált rá az idegenre, a félelemtől magas hangon, mire az illető nevetésben tör ki. De ez nem normális nevetés. Amolyan „gonosz kacaj”.
A két lány már reszketnek a félelemtől, azt sem tudják, sikítsanak vagy síni kezdjenek. Igazából mindkettő menne nekik. Egyszerre.
A férfi egy szempillantás alatt Nina mellett terem, aki visszafojtott lélegzettel jobban szemügyre veszi őt.
Gyönyörű barna szemek, világosbarna, felzselézett haj, éles szemfogak.
A lány elnyom egy sikítást, és hirtelen lekuporodik a lépcsőre. Nem tudja, mit csináljon. Ez az alak meg fogja őt ölni. És aztán Nicket és Lindát is. És Joe-t is. Ha még nem tette meg.
- Hol van Kevin és Danielle? Hol rejtegeti őket? Követelem, hogy mondja meg! – szólal fel Nick határozottan, és Linda úgy néz barátjára, mint egy hősre. Az ő Amerika Kapitánya, körül belül.
- Tudod, mit? Elmondom, HA magammal vihetem az egyik lányt. EZ az ajánlatom – szólal meg az idegen, mély hangon. Linda levegőt sem mer venni.
Erre Nina felpattan a lépcsőről, és zokogva rohanni kezd, maga sem tudja, merre.
Azonban nem megy vele sokra: a férfi egy pillanat alatt elé kerül, aminek következtében Nina beleütközik. Az ismeretlen elkapja a lány csuklóját, és beleharap a nyakába.
Nina semmit sem érez, csak azt, hogy egyre gyengébb lesz.
- Nick, csinálj valamit! – üvölt Linda, és tehetetlenül zokogva nézi, ahogy barátnője haldoklik a férfi karjai között.
Erre a fiú észrevétlenül a konyhába rohan. és egy hatalmas késsel a kezében tér vissza, majd tétovázás nélkül a férfi testébe szúrja hátulról.
Erre az idegen elengedi Ninát, aki eszméletlenül zuhan a padlóra, és karjai élettelenül terülnek el mellette.
Linda odarohanna, hogy segítsen neki,de a férfi kihúzza magából a kést, elkapja a lányt, maga elé rántja, és a torkához szorítja az éles tárgyat.
Linda ijedten pislogva keresi Nicket a szemével. A fiú rettegve, tágra nyílt szemekkel figyeli életveszélyben lévő barátnőjét.
- Szóval így akarsz játszani, nagyfiú? – kérdezi a pasi gúnyosan.
- Engedd el – szólítja fel Nick.
- Hogy mondod? Mindjárt elvágom a torkát. Egy kis tiszteletet, ha kérhetem..!
- Engedd el. Mit ártott neked? – kérdezi a fiatal Jonas fiú értetlenül, mire a férfi ellöki magáól Lindát, aki szintén a földre zuhan, de azonnal Nina mellé kúszik, és letép egy darabot a ruhájából, hogy bekötözze barátnője nyakát, amiből ömlik a vér.
Az idegen férfi fénysebességgel felkapja Joe testét, elviszi valahová, és visszatér a nappaliba.
- Hol vannak? – vonja kérdőre Nick.
- Ne játszd nekem a nagyot.
- Nem játszok semmit. Mi volt ez? Mit csináltál szegény, ártatlan lánnyal? Miért érdemelte ezt? Értott neked bármit is? – kérdezi a fiú, és próbál a férfi lelkiismeretére találni.
Sikerül is neki.
- Ő.. nem érdemelte ezt.. – hajtja le a fejét a pasi.
Nick értetlenül figyeli a hirtelen megváltozott idegent, miközben Linda a konyhába siet, hogy hozzon egy pohár vizet barátnője számára, aki még mindig eszméletlen.
- Nina.. Nina… - fröcskölgeti a lány arcát, majd megpróbálja megitatni, de Nina nem reagál semmire.
Erre a férfi hirtelen odasiet, beleharap a saját kezébe, és az abból feltörő vérrel itatja meg az eszméletlen lányt, aki erre fulladozva felébred.
Mikor a mellette térdepelő személyre pillant, rémülten csúszik arrébb a padlón.
- Kérem… Kérem ne bántson… - nyöszörgi halkan.
- Senki sem fog bántani. – hajol közelebb hozzá a férfi, és mélyen a lány szemébe néz, aki erre megnyugszik.
- Mi volt ez? És mégis.. mit akar tőlünk? – kérdezi Nick, miközben a hozzá bújó Lindát öleli át védelmet nyújtó karjával.
- Én.. én bocsánatot kérek… Nem akartam ezt tenni… - sóhajtja az idegen – Én csak.. Nekem csak.. hiányzott a vér.
- Mi? – kérdezi Lindz hisztérikus hangon, mert ez megdöbbenti.
- Igen. Én.. oké, akármennyire is hihetetlenül hangzik, én egy vámpír vagyok. Nem rég költöztem a környékre, és leginkább állatokkal táplálkozom, már évtizedek óta. Hiányzott ez az édes íz, mint amilyen ő.
Ezzel Ninára néz, aki nyugodtan ácsorog a két beszélgető fél között.
- Oké, ez egy nagyon vicces Halloweeni tréfa volt. Elengedne minket? – kérdezi Nick.
- Nem tréfálok, haver. Kolnak hívnak, és már 543 éves vagyok! – fakadt ki a Kol nevezetű férfi – Higgyetek nekem.
- Rendben. Tegyük fel, hogy hiszünk neked. Hol vannak a barátaink? – kérdezi Linda idegesen.
- Én… Hozom őket.
Ezzel elviharzik.
- Nina, gyere egy kicsit – lép hozzá a fiú eközben, és megkéri, hogy nyissa ki a száját. Félve nézi meg alaposabban Nina szemfogait, amik ugyan olyanok, mint eddig voltak.
Kol így tér vissza hozzájuk.
- Nem lett vámpír. Egyikük sem – nyugtatja meg Nicket, és elengedi mind a három személyt – Csak azért adtam nekik a véremből, hogy meggyógyuljanak.
- Nina… - Joe könnyáztatta arccal rohan a lányhoz, aki szintén sírva szorítja őt magához, és a vállába fúrja a fejét – Jól van, itt vagyok. Semmi baj. Jól vagy.
- Jól vagyok.. – ismételi a lány.
- Ki maga? – fordul Joe hirtelen Kol felé.
- Kol vagyok – nyújtja a kezét a férfi, de mind lenézően merednek a kézfejre.
Kol sóhajtva húzza vissza azt.
- Vámpír vagyok. 543 éve, 20 évesen változtattak át, akaratom ellenére. Azóta járom a világot, próbálok valahol beilleszkedni. Állatok vérével táplálkozom, nem bántok embereket – magyarázza el, hogy mi történt.
- Látjuk… - horkan fel Kevin.
- Oké, én.. Sajnálom. Nem akartam. 60 éve nem ittam emberi vért, nem bírtam tovább. De hadd engeszteljelek ki titeket… Gyertek – ezzel a konyhába vonul, a többiek pedig bizonytalanul követik őt.
- Mielőtt ez lett belőlem, cukrásznak tanultam, szóval.. én… Tessék – mondja kissé szégyenlősen, és letesz egy hatalmas tál süteményt az asztalra.
- Honnan tudjuk, hogy nem akarsz minket megmérgezni? – kérdezi gyanakodva Joe.
- Nem foglak. Szavamat adom – jelenti ki komolyan Kol – És ha én a szavamat adom, azt nem szegem meg. Soha.
- Oké, én megkóstolom – vesz el egyet Nina, és óvatosan beleharap, a sütemény alá tartva a kezét, hogy ne morzsázzon, bár ennek a koszhalmaz lakásnak már mindegy.
- Hmm… Ez… Ez isteni! – vesz el még egyet.
- Köszönöm. Örülök, hogy ízlik – mosolyog Kol - Ó, és ezt már leveheted.
Ezzel óvatosan lecsavarja Nina nyakáról az átvérzett rongydarabot, majd mélyen a lény szemébe nlz, aki viszonozza a pillantást.
Joe ekkor „véletlenül” közéjük lép, hogy elvegyen egy süteményt, majd sötét, féltékeny pillantást vet Kolra.
- Rendben, szerintem mi megyünk… - mondja Nick, és a nappali felé veszi az irányt, Linda kezét fogva.
- Köszönjük a sütit – mondja Kevin, teli szájjal, a kezében egy halom süteménnyel.
- Ó, hagy adjak hozzá egy zacskót – vesz elő egyet Kol, és óvatosan beledobálja a süteményt.
- Köszi.
Ezzel mind a nappaliba mennek.
- Oké, akkor most egy valamit szeretnék mondani, mindenkinek. Nézzetek rám! – szólal meg Kol, mire minden tekintet rá szegeződik.
- Nem jártatok nálam, nem történt semmilyen baleset vagy rossz dolog. Az után találkoztunk össze, és ott ismerkedtünk meg. Én egy új lakó vagyok. Ez volt életetek legjobb Halloweenja, és most elmentek bulizni valahová – mondja a férfi, mindenkinek mélyen a szemébe nézve.
- Örülök, hogy megismerhettünk, Kol. Tök jó, hogy ideköltöztél – mosolyog rá hirtelen Nina.
- Igen. És örülünk, hogy összetalálkoztunk az utcán – egészíti ki Linda.
- Na de most mennünk kell, mert hivatalosak vagyunk egy buliba. Viszlát, még biztoan találkozunk – köszön el Nick, és ezzel mind elhagyják a kúriát, Kol edig sóhajtva zárja be az ajtót mögöttük.
- Tök jó fej ez a pasi – mondja Kevin.
- Jaja. És szerintem ez volt eddig a legeslegjobb Halloweenunk, nem? – kérdezi Dani, mire Nick és Lindz is hevesen bólogatni kezdenek.
- Nina, táncolsz majd velem? – kérdezi Joe a lánytól, akivel kicsit távolabb mennek a többiektől.
- Attól függ. Tudsz táncolni? – vigyorog rá a lány.
- Hát, még senki sem ellenkezett…
- Hmm… Nem tudom, ez elég-e… De próbáljuk ki. Féljek? – kérdezi Nina, óvatosan mosolyogva.
- A-aa – rázza a fejét Joe – Inkább kapaszkodj. Mert le foglak venni a lábadról.
Ezzel gyengéden Nina kezéért nyúl, és összekulcsolja az ujjaikat.
Igen, még élek amúgy, csak konkrétan semmire sincsen időm.
