4. fejezet – Problémák

Ez a rész most Joe szemszögéből fog játszódni, és kicsit visszalépünk az időben. Remélem tetszeni fog^^ Puszcsa, Jó olvasást!! :) <3

Joe szemszöge:

Mikor megérkezünk a buliba, Nina felveszi a pulcsiját. Utálja a paparazzikat, amiben hasonlít rám. Rühellem, hogy bármikor képesek lefotózni.

- Na gyere – szállok ki, mikor úgy látom, hogy készen van. Mikor ő is kiszáll, automatikusan megragadom a karját, de nem tudom, miért, így gyors ürügyen töröm a fejem.

- Hallod, nélkülem nem engednek be, úgyhogy ne maradj le – mondom neki, és ezzel meg is oldom. A bejárathoz megyek, ahol két néger hústorony állja el az utat. Próbálok menőn viselkedni.

- Helóó.. Joe Jonas vagyok, ő pedig velem van – mutatok Ninára, aki kicsit feszengve álldogál. A biztonságiak bólintanak, és arrébb lépnek, mi pedig be megyünk. Mikor a lány meglátja a termet, eltátja a száját, én pedig mosolyogva nézek rá. Olyan édes ilyenkor…

- Joe. Hova hoztál engem? – kérdezi tőlem. Johnny Deppet nézi, aki mosolyogva int neki egyet.

- Bulizni – adok egyszerű válasz. Látom, hogy a Seventeentől egy riporter felém int, hogy menjek oda hozzá.

- Hát azt…látom. Te, ezek járnak? – kérdezi tőlem, mire követem a tekintetét. Rihanna és Chris Brown kézen fogva. Mi a pihe?

- Úgy látszik – bólintok, bár ez még nekem is új. Kénytelen vagyok faképnél hagyni szegény Ninát, mert az újságíró már szinte a haját tépi, amiért nem megyek oda hozzá.

- A lányt miért nem hoztad? – von kérdőre, de nem válaszolok.

- Nos Joe. Ő a barátnőd? – teszi fel kérdését, mire kicsit elpirulok. Jó lenne, gondolom magamban.

- Öh… nem, olyan értelemben nem a barátnőm – válaszolok zavartan.

- Értem. Akkor ezek szerint szingli vagy?

- Igen, teljes mértékben – nézek körbe, és Ninát keresem a tekintetemmel. Teljesen egyedül ácsorog a sok híresség között, és láthatóan nem találja a helyét.

- Úgy látom, nem sokáig – mosolyog a riporter.

- Mi? – kérdezem, de nem fordulok felé. Még mindig Ninát nézem. Annyira hasonlít Demire, de mégis sokkal másabb…

- Hogy már nem sokáig. – ismétli meg a nő.

- Bocs, mit mondtál? – kérdezek vissza megint, és most már rá nézek .

- Azt, hogy már nem sokáig vagy szingli! – mondja hangosabban, mire csak bólintok egyet.

- Áh, hagyjuk – adja fel – Tetszik neked valamelyik sztár?

Elgondolkodom. Demi, talán. De csak azért, mert hasonlít Ninára.

- Nem, nem igazán… - rázom a fejem.

- Aha. Akkor elmondanád, milyen az a lány, aki tetszene neked?

- Hát… - akaratlanul is Nina képe lopózik a szemem elé – Nem szeretem a szőke lányokat. A barna sokkal természetesebb. Szeretem, ha egy lánynak különleges színű a szeme. Például zöld, azt imádom. Nem kell szupermodellnek lennie semelyik lánynak. Az a lényeg, hogy fogadja el magát, és legyen önbizalma – mosolygok.

- Csodás. Köszönjük Joe, további jó szórakozást. – biccent a nő, és újabb konkurens után néz. Megkönnyebbülve fordulok arra, ahol Nina az előbb állt, de már nincs ott. Az első hely, ami eszembe ötlik, a kajálda.

Sietős léptekkel arra indulok, de valaki megcsikiz hátulról.

- Buhh – hallom Nina hangját, mire felé fordulok.

- Ja, szija.

- Höh… jól ott hagytál. Hogy gondoltad? Mindenki engem bámult… - mondja el nem túl kellemes élményét, mire azonnal elkap a bűntudat. Tényleg, hogy gondoltam?

- Bocsi, ne haragudj, csak beszélnem kellett… - próbálom elmagyarázni, de Nina félbeszakít.

- Te. Jóságos. Ég – mondja, és a hátam mögé bámul. Én is odanézek, és meglátom egy haveromat, Skrillex-et. Nina odáig van a zenéjéért, amit nem is csodálok. Jól nyomja.

- Azonnal mutass be nekii!!! – kezdi el ráncigálni a karomat, és így egy 6 éves kislány jut eszembe róla, amin elkezdek nevetni.

- Okéé. Hé, Skrillex!

A Dj felénk néz, és int nekem egyet.

- Cső haver! Mi a pálya? – öklözünk le, majd Skrillex Ninára néz.

- Tudod, ő itt egy barátom, Nina Skyes – mutatom be a lányt, de szívesebben mondanám azt, hogy ő itt a barátnőm. Skrillex kezet nyújtott Ninának.

- Helló, Skrillex vagyok – mutatkozik be, bár felesleges.

- Tudooom – Nina arcán az a tipikus izgatott mosoly terül el, amit annyira imádok. Tényleg muszáj lesz beszélnem vele…

- Imádom, amit csinálsz. Hihetetlenül király – fejezi be a lány.

- Hűűű…köszi – nevet a Dj azon, ahogy a lány áradozik róla.

- Csak őszinte vagyok – hajtja le a fejét Nina, én pedig kezdem úgy érezni, hogy Skrillexnek nem csak a zenéjét szereti…

- Értem. Pacsii – ütik össze tenyerüket. Kicsit kiközösítve érzem magam, de aztán inkább elhesegetem a féltékenységet, és bekapcsolódok a beszélgetésbe. 10 percen át társalgunk, nevetünk, és sokan néznek minket.

- Na, én lépek valamerre, mert meg kéne keresnem Miley-t. Majd még koccanunk – öklözik most már mindkettőnkkel. Én csak felemelem a kezem, hogy búcsúzzak.

- Heló – integet neki Nina boldogan. A Dj eltűnik a sztárok soksága között.

- Hűűűűűűűű – fordul felém, mire én mosolyt erőltetek az arcomra. Nem nehéz, már beletanultam. Ez is a hírnév egyik negatív tényezője. Akkor is mosolyogsz, ha közben sírni tudnál.

- Jó arc a gyerek, én bírom - bólintok erőltetetten, majd sarkon fordulok, és a büfé felé megyek. Megéheztem. Nina belém karol, mire szorosabbra húzom a karom, hogy ki ne csúszhasson a keze.  Mikor beérünk s büfébe, a Paramore-t találjuk ott, aminek én nagyon megörülök. Imádom őket, nagyon jó arcok.

- Hali skacok – megyek oda hozzájuk, hogy két-három puszival üdvözöljük egymást. Nina még mindig belém karol, és most alig érezhetően megszorítja a karomat, ezzel jelezve, hogy mutassam be őt is.

- Ő itt a… - barátnőm, mondanám, de félbehagyom a mondatot, és máshogy fejezem be – egy barátom, Nina Skyes.

- Szia – Hayley kezdi a köszönést, mert a többiek mintha nem is ide figyelnének. Eközben én leülök, Hayle és köztem hagyva egy helyet Nina részére.

- Helóóó – viszonozza a vörös hajú lány mosolyát Nina, majd leül a szabad helyre amit neki szántam. Körülnézek az asztalon, majd úgy döntök, hogy a gyümölcssalátából eszem egy jó nagy adagot. A vacsora hangulata remek, Nina is egész sokat beszél ahhoz képest, hogy nem is ismeri őket.

Ekkor valaki integetni kezd nekem az ajtóból, mire felnézek, és elmosolyodom. Demi. Maga felé int, hogy jelezze: beszélni szeretne velem. Ekkor Ninára nézek, aki még midig mosolyogva társalog, így úgy döntök, hogy nem fogja zavarni, ha kicsit magára hagyom. Visszanézek Demire.

- Nina, ne haragudj, egy pillanatra… - állok fel, és tekintetemet Lovaton tartom.

- Rendben, semmi… - süti le a szemét Nina, és kicsit halkabban mondja e két szót. Odamegyek a lányhoz, és hosszasan megölelem. Rég láttam már, és nem tudom, hogy azóta is megvágta-e magát, vagy sem.

- Szia… - néz fel rám, és egy könnycsepp van a szemében.

- Demi, ugye nem…? – kérdezem félve, mire csak bólint egyet.

- Ajj… Mi történt?

- Apa. Hazajött, ittasan, és üvöltözött velem. Idézem: Szart sem ér, amit csinálsz! Bűn rossz a hangod, édesem, nem vennéd észre?! És a többi, ami még kimondani is félek… - hajtja le a fejét. Ilyenkor önt el a sajnálat. Szegény Demi még csak most kezdte el az éneklést, és az édesapja fikázza azt, amiből meg szeretne élni a lánya.

- Ugyan már! Tudod, hogy fontos vagy nekünk is Nickkel és Kevinnel, meg ott van még Selena… - karolom ét, de erre a névre felhorkan.

- Aha, Selena. Persze… - mondja megvetően.

- Mi történt? – érdeklődöm.

- Tudod, hallgattam rád. El akartam neki mondani, hogy mi a helyzet…velem. Mikor elmondtam neki, hogy vagdosom a csuklómat, szimplán lehülyézett és ott hagyott. Még csak meg sem kérdezte, hogy miért, vagy hogy… segíteni hogy tudna. Nem, őt nem érdekelte, Joe – mondja nekem, és úgy érzem, sírni volna kedve. Meg is értem.

- Figyelj Nina… - kezdem, de összezavarodom – Demi. Figyelj Demi. Nekünk mesélhetsz ezzel kapcsolatban, és úgyis találunk megoldást! De ne csináld ezt, kérlek szépen! Ez semmire sem megoldás! Ahogyan másrészt az sem, hogy hánytatod magadat! – mondom el neki sokadszorra, de erre fölényesen néz rám.

- Már hogy ne volna! A hánytatás. Megint fogytam 5 kilót. De még mindig 55 vagyok – húzza el a száját. Elkerekednek a szemeim. Ez már beteges.

- Demi…

- Joe, egyszerűen nem vagyok megelégedve magammal! – tájékoztat.

- Igen, ezzel tisztában vagyok… - suttogom.

- Tudod mit? Erről beszéljünk máskor, egy kevésbé zsúfolt helyen, oké? – ajánlja fel, majd a hátam mögé néz. Követem a tekintetét, amely Ninához vezet. A lány Hayley-vel beszélget éppen, komoly arckifejezéssel.

- Szóval ő lenne Nina? – fonja össze karjait Demi, és mosolyogva tekint a lányra.

- Ő… - suttogom még mindig. Csak Demi tudja, hogy tetszik nekem, senki más.

- Tényleg hasonlít rám… - ismeri be a lány, mire rámosolygok – És erre jön… - közli hirtelen, mire kihúzom magam. Már érzem is Nina parfümjének édes illatát, mikor… a lány nekem jön, teljes erőből.

- Ne haragudj… - sziszegi halkan, összeszorított fogain keresztül. Érdeklődve pillantok rá, mert nem tudom, mi baja lehet. Mit tettem? Mikor elmegy mellettem, követem a tekintetemmel, és még Demi is utána fordul egy kicsit.

- Hajjajj, mit csináltál, barna herceg? – viccelődik Demi, de nem nevetek fapoénján. Erre ő is elkomolyodik.

- Nem tudom, de aúú… - dörzsölgetem a vállamat. Demi együtt érzően mosolyog az arcomba.

- Szerintem nyugodtan rákérdezhetsz, hogy miért jött neked, csak nem fog megenni –teszi a vállamra a kezét.

Mikor Demivel beszélgetek, sokszor képzelem, hogy Nina az. Szeretnék vele is ilyen sokat beszélgetni, vagy legalább ilyen sok időt eltölteni vele is, nem csak Demivel. Szomorúan nézek utána, de ő már megint Skrillex-el beszélget. Nem sokkal később a fiú ott hagyja, és ő ismét egyedül ácsorog, nem messze a színpadtól.

Selena Gomez feltipeg a színpadra, és bután vigyorogva megáll a mikrofon előtt. Demivel összenézünk. Nem is figyelünk arra, amit mondd, hanem megint beszélgetni kezdünk.

- Demi, beszéljek vele? – kérdezem, mert látom a szomorúságot a szemében. A lány reménykedve rám néz, majd bólint egyet.

- Megtennéd?

- Meg – mosolygok rá, mire hálásan megölel.

- Nos, akkor szia. Majd beszélünk, és elmondod, mi volt – integet nekem Demi, majd elmegy, én pedig elindulok Gomez felé, aki már lejött a színpadról. Nem messze megyek el Ninától, aki most egy sráccal beszélget, akit nem ismerek. Körül nézek, hogy egy ismerős arcot keressek, és találok is: Taylor Swift.

Mióta szakítottunk, azt a hazugságot terjeszti rólam, hogy 2 perc alatt dobtam telefonon, pedig ez nagyon nem igaz. Elmentem hozzá, és 2 óra alatt beszéltük meg, hogy legyen vége, mert nem jó ez így. Teljesen normálisan átdumáltuk az egészet, aztán az nap este már a neten volt az, hogy én milyen gonosz szívtipró vagyok, aki 2 perc alatt dobta Taylort telefonon. Azóta nem is beszéltem vele. Most is felé tartok.

- Taylor – jelentem ki hidegen, mire felém forul.

- Oh, Joe – mondja tettetett mosollyal, majd erőből pofon vág, mindenki előtt. Az államhoz kapok, mert egy pillanatra úgy érzem, hogy kiment az állkapcsom, de hála az égnek, tévedek.

- Taylor, mi a franc bajod van?! – vonom kérdőre, mire felvont szemöldökkel mered rám, és tenyerét még mindig fenyegetően tartja. Legyintve arrébb állok, és márt keresek. Miley Cyrus.

- Miley, ne haragudj! – szólok utána, mire megfordul.

- Joe! Jó újra látni – mosolyog rám, és megölel.

- Téged is. Figyelj… Ki az a srác? – mutatok a fiúra, aki még mindig Ninával beszélget.

- Őőő… Igen. Ő James Maslow. Most futnak be, a Big Time Rushhal, nem ismered őket? – néz rám, még mindig vigyorral az arccán.

- Nem, MÉG nem… - emelem ki – Na, most rohanok is. Köszönöm szépen!

- Oké, szia – köszön el, majd ő is elfordul. Sietek Selenához.

- Sel – jelentem ki hűvösen, mire rám néz, és felvidul.

- Joeeey!! – veti magát az ölembe, én pedig kényelmetlenül eltolom őt magamtól.

- Már kértelek, hogy ne hívj így… - mondom neki halkan, de ő csak pislog. Néha nem értem: Nick hogy volt képes járni vele?

- Na, arról lenne szó, hogy Demi – nézek mélyen a szemére, mire lefagy az arcáról a megszokott mosoly.

- Uhh. Kérlek, ne kezd el te is – néz el másfelé.

- De igen, kezdem! – kelek ki magamból, majd inkább lehiggadok – Figyelj, nem tudod, hogy mit csinálsz vele, még te is. Az lesz a vége, hogy túl mélyre vág, csak azért is, mert te nem állsz mellette.

- Leszarom Demit, Joe! – tájékoztat – Sosem szerettem. Lehet, hogy úgy tűnt, de nem! Túl jó színész vagyok… - ismeri be, mire a plafonra nézek.

- Na meg egocentrikus… - kockáztatok meg egy megjegyzést, de értetlenül pislog rám.

- Az mii?

- Hagyjuk… - legyintek, és belenyugszom abba, hogy neki nem tett jót az, hogy félbehagyta a sulit.

- Egy pillanat, hercegem – megy fel a színpadra megint, én pedig elképedek. Milyen hercege? Skrillex megáll mellettem.

- Bejön? – néz fel Selenára, aki valami olyasmiről hablatyol, hogy két percünk maradt.

- Hülye vagy? – kérdezek vissza, mire felröhög.

- Én? Nem tudok róla… - nevetgél még mindig, n pedig mosolyogva ázom a fejem.

- Nem, haver, nem az én esetem. Megtarthatod – ütögetem meg a hátát, majd mindketten nevetni kezdünk.

- Haver, figyelj… - kezdi a Dj, de nem tudja befejezni, mert mindjárt megszakad.

- Miva…? – kérdezném, de nincs rá szükség.

- Joee… - dorombol Selena a mikrofonba, mire döbbenten fordulok meg. A csaj felém nyújtja a kezét.

- Igen?

- Segíts lemenni – motyogja immáron összeszorított fogakkal. Égő fejjel segítem le a színpadról, majd mosolyomat elnyomva lökök egyet Skrillexen, hogy hagyja már abba a röhögést. Ekkor azonban meglátom Ninát, aki teljesen elveszve néz rám, így felé indulok. Még mindig annak a Jamesnek a társaságában áll, és most már egy lány is velük van, aki nem kis megkönnyebbülésemre fogja a fiú kezét. Mikor már szinte ott vagyok, jut eszembe, hogy még át sem gondoltam, mit mondjak. Tétovázva szólalok meg, mert mind a hárman engem néznek.

- Nina, miért jöttél nekem, mikor Demivel beszélgettem? – kérdezem, és már tudom is, hogy ezt jól elcsesztem. Nina zavartan néz körbe, majd zöld szemei megint engem néznek.

- Hát… Eminem sietett a kajáldába, nekem jött és elvesztettem az egyensúlyomat. De ne haragudj, nem akartam megzavarni a mézes-mázos beszélgetéseteket, nehogy azt hidd, hogy közétek szeretnék állni! – vágja a fejemhez, eléggé bunkó hangnemben, majd faképnél hagy. Lehunyom a szemem, és a másik két személytől kérdezek.

- Egy 10-es skálán mennyire vagyok hülye?

- 10 – mondja a lány, de James mást vág rá azonnal.

- 11.

Fájdalmasan bólintok. Igazuk van, és meg is érdemeltem, amit Nina csinált.

- Az idő… lejárt – hallom Selena drámai hangját, ami most felettébb idegesítő. Kinyitom a szemem.

- Akkor kezdjük is el. Miley, gyere – hívja színpadra barátnőjét.

- Na, én szeretném, ha te és Joe Jonas elénekelnétek a Just A Kiss-t – kacsint Seenára, elég feltűnően. Most komolyan?!

- Neheee… - sóhajtok lemondóan.

- Hát jóó… - ilyen idióta nevetést sem hallottam még, mint amilyen Selenáé – Akkor Joe… gyere légyszi.

Odavonszolom magam, és megállok a Selenától legtávolabb lévő mikrofonnál. Mikor elkezdődik a dal, bebeszélem magamnak, hogy kibírom, csak 3 perc. Elkezdem a dalt, és közben Ninát keresem a tekintetemmel, de mivel nem találom, inkább becsukom a szemem. Mikor Selena becsatlakozik, kicsit úgy érzem, hogy elrontja az egész előadást.

A vége felé valami furcsa… félelmet érzek, így kinyitom szemeimet, amelyeket eddig csukva tartottam. Selena közeledik felém, és kacéran mosolyog rám, és a magas hangokat már szinte sikítja. Csodálkozom, hogy nem törnek ki az ablakok…

Az utolsó szavaknál már vészesen közel van, és én lebénulok. Nem tudom elhúzni a fejem, pedig mennyire szeretném. Már érzem Selena ajkait az enyémeken, és ekkor végre erőre kapok. Óvatosan eltolom magamtól, és értetlenül nézek rá, miközben ő szégyenlősen kuncog. A közönség felé fordulok, és megint Nina arcát keresem. Ezúttal meg is találom, de ő épp átfurakszik a tömegen, és rohan valamerre.

Megpróbálok minél hamarabb lejutni a színpadról, de nem sikerül, mert Sel már felhívta Skrillexet.

- Joe, ne menj messzire. Énekeld el Ninával a You Are The Music On Me-t a HSM-ből – mosolyog rám. Szóval ő is látja, hogy ki tetszik nekem… Ez jó lehetőség lenne arra, hogy elmondhassam Ninának, mit érzek, úgyhogy beleszólok az egyik mikrofonba.

- Nina, akkor gyere ide.

Azonban hiába kémlelem a tömeget, senki sem mozdul. Aztán mocorogni kezdenek, és forgolódni, hogy merre lehet a lány. De sehol nem látom Ninát.

- Nina, merre vagy? – még mindig a mikrofonba beszélek.

A válasz? Néma csend. Komolyan, mindenki elhallgatott. Egy lendülettel leugrom a színpadról, és körbe-körbe kezdek rohangálni, mint a pók a falon. Kimegyek az erkélyre, be a kajáldába, a színfalak mögé, szinte mindenkit megkérdezek, hogy látták-e a lányt, de senki.

Aztán eszembe jut a mosdó, ahonnan most Kat Von D jön ki. Odamegyek, és bekopogok.

- Nina? Bent vagy? – kérdezem, direkt jó hangosan, hogy bent is hallani lehessen. Mivel nem jön válasz, benyitok.

- Nina? – teszem fel kérdésemet hangosabban, és kicsit körülnézek. Aztán a szekrények mellett, amik a csapokat tartják, meglátok egy kilógó szoknyadarabot.

- Nina, te vagy az? – megyek közelebb, és be akarok kukucskálni, de megszólal az a valaki, aki ott ül.

- Nem! És légyszi, ne is gyere közelebb! – magas, remegő hangon, amit valószínűleg sírás eredményezett. Kicsit meglepődök.

- Öööö… okéé – állok meg, és a szekrénynek támaszkodom. – És elmondod, mi a baj?

- Miért mondanám? – értetlenkedik a lány, és igazat adok neki. Miért mondaná? De aztán szembe jut, hogy anya folyton azt mondta: ha valami problémánk van, azt mondjuk el neki és apának, mert biztos van rá megoldás.

- Hátt… talán mégis csak jobb, ha valakivel megbeszélheted… vagy nem? – bizonytalankodom. Most ugye nem mondtam túl nagy hülyeséget? Úgy tűnik, nem, mert a lány beszélni kezd.

- Hát… egy fiú miatt, aki tetszik nekem, de már szinte testvérek vagyunk. És most egy csomó lánnyal kavar, pedig én tényleg azt hittem, hogy… esetleg van köztünk valami… - meséli, és szipog egy nagyot. Hangja még mindig remeg, pedig kicsit ismerős. Az én problémám kicsi hasonlít az övére.

- Wáó… velem is valami hasonló van… - gondolkozom, hogy hogyan is mondjam el neki, hogy megértse – Van ez a lány, aki velem jött, Nina. – mondom ki végül, egy is tétovázás után – Kicsit másképp nézek rá, mióta egyszer nálunk volt egy hétig. Csak nem tudom, hogyan tudnám neki elmondani…

Azt várom, hogy talán a lány segít ebben, de nem. Ehelyett visszakérdez.

- Ahha… És ő kavar valakivel?

Nem tudok azonnal választ adni, hisz én sem tudom. De Nina nem olyan, aki minden második fiúra ráveti magát…

- Nem… Ha jól tudom, nem. És most is őt keresem… - teszem hozzá mellékesen, hogy hátha ő tudja, hol van. Reményem beigazolódik.

- Tudod, láttam őt – ismeri be, nekem azonnal felcsillan a szemem, bár nem tudom, miért bízom ebben az idegen lányban.

- Tényleg?! Hol??? – izgatott vagyok – Kérlek, mondd el! – teszem hozzá.

- A kajáldában… - sóhajtja.

- Nagyon szépen köszönöm!!! – megindulok felé, hogy megleljem, de rám szól.

- Ne!! Ne gyere közelebb! – mondja hangosan, s határozottan.

- De hát miért? – értetlenkedem. Miért nem akarja, hogy lássam őt?

- Mert megkértelek rá – mondja egyértelműen, majd hozzáteszi – Nem szeretném, ha tudnád, ki vagyok…

Erre azonnal elfog a gyanú. A hangja is ismerős. Megeshet, hogy ismerem, és akkor végem.

- Miért, talán ismerlek? – kérdezek rá gyanakodva, ugyanakkor félve.

- Nemmm, csaak… nem szeretném, ha így ismernél meg – mondja, és így máris más. Megnyugodva bólintok, bár nem látja.

- Oké, akkor majd… – nem is tudom, mit mondjak – Megismerkedünk máskor. És ne depizz! Szia!

Ezzel kimegyek, és becsukom az ajtót magam mögött. Azonnal a kajáldába futok, és körbejárom egyszer-kétszer, de Nina már sehol. Csalódottan kérdezgetek mindenkit (már másodszorra…), hogy látták-e Ninát.

Johnny Depp végre segít rajtam.

- Azt a csajt, aki veled jött? Igen, láttam… - gondolkodik el – Az erkélyre ment, ha jól láttam.

- Hálás köszönetem, Johnny – mondom neki, majd az erkély felé rohanok, szó szerint.

És valóban: Nina ott áll az erkélynél, egyedül a sok szerelmespár között. Elmosolyodom, és mellé sétálok. Jó lenne, ha mi is azért állhatnánk itt, mert szerelmesek vagyunk, nem azért, hogy kibéküljünk.

- Nina – mondom, és közben az arcát fürkészem, de ő nem néz rám.

- Joe.

- Hová tűntél? Senki sem látott vagy… negyed órán keresztül – faggatom aggódva.

- Maradjon az én titkom – jelenti ki, és még mindig nem fordul felém, ami kicsit zavar, hisz velem beszél. De erőt veszek magamon, és megemberelem magam.

- Huhh… oké, hagyjuk – adom meg magam.

- Kössz – mondja, és megint kicsit bunkó. Kihúzom magam, és eldöntöm: elmondom neki, hogy mit érzek. De ő ekkor hirtelen sietős léptekkel befelé indul, s mintha kicsit zöldebb lenne az arcszíne a normálisnál. Nem hagyom, hogy megint bújócskásat játsszon velem, így a karja után nyúlok, s még éppen elkapom azt, majd visszarántom őt magam felé.

Rám néz, és kétségbeesettség sugárzik a tekintetéből, amit nem tudok mire vélni. Attól fél, hogy bántani fogom? Azonban most már jól látszik, hogy az arca teljesen zöld. Így rájövök, hogy rosszul van. Ez a baj.

Ekkor Nina már nem bírt uralkodni magán: sikerül telibe hánynia a zakómat. Nina könnyekben tör ki, és a lábai felmondják a szolgálatot, aminek következtében összerogyik. Próbálok utánakapni, de nem érem el őt. Nem is érdekel a zakóm: az csak egy ruhadarab, viszont ő egy lány. Egy csodás lány, aki nem érdemli meg, hogy ilyenért haragudjak rá.

- Nina – guggolok le elé, és megfogom a két vállát, hogy ha elájulna, nehogy beverje a fejét. Még mindig sír, amit nézni is rossz.

- Nina, jól vagy? – kérdezem tőle, de ő megrázza a fejét. Körülöttünk egyre többek szájából hallom azt, hogy fúj, valamint azt, hogy mindenki Nináról beszél. De miért is?

- Mi a franc van? Ti még nem hánytatok? Nem tartom valószínűnek, hogy nem… - védem meg, mert látom rajta, hogy rosszul esik neki, amit mondanak róla. Felsegítem a földről, és átkarolom, hogy így tudjam megvédeni attól, hogy ismét a földre kerüljön.

- Nem, én még nem – szólal meg ekkor fölényesen egy hang, amitől kiráz a hideg. Selena.

A Gomez lány kijelentésére Nina olyat káromkodik, hogy Selena arca eltorzul, és még én is nagyot nézek. Ez nem az ő stílusa…

- Joe, hozzád jöttem. – folytatja ettől függetlenül Selena – Azt mondtam a Seventeen magazinnak, hogy járunk – jelenti be ünnepélyesen.

A karom lecsúszik Nina válláról, és döbbenten meredek a lányra. Hogy mit mondott?! Ilyen nincs! Hogy ronthat el mindent pont most?!

Nina hirtelen elindul, lesiet az erkélyről levezető lépcsőn és futni kezd, én pedig tehetetlenül nézem távolodó alakját.

- Hogy mit mondtál?! – üvöltök a lányra, aki kábán mosolyog rám.

- Nem is mondtam semmit… - ismer be, amivel teljesen összezavar.

- Most mi van, Selena?? – kérdezem, mert már semmit sem értek.

- Nem mondtam semmit, csak láttam, hogy zavar az a hülye Nina, ezért mondtam. Nem kell megköszönnöd – ölel meg, majd bemegy, én pedig totálisan tehetetlenül nézek hol Nina, hol Selena után. Most mit csináljak?

Nina biztosan azt fogja hinni, hogy van valami köztem és Gomez között, és soha többé nem fog velem szóba állni. Ha így lesz, Selenának nagyon szépeket fogok mondani, mert ezzel most nagyon elrontotta az esélyeimet, pedig már egész közel jártam ahhoz, hogy beszéljek Ninával.

De az is lehet, hogy Nina csak dühös emiatt Selenára. Mondtam már neki, hogy a Gomez lány nem az én esetem, sőt… inkább visszariaszt.

Ezért nem értettem soha Nicket. Aztán mikor Selena velem próbált flörtölni, mikor az öcsémmel járt… na azzal végképp ellőtte a maradék esélyeit is nálam.  Bár eleve nem volt túl sok.

- Istenem, remélem tényleg nem mondott semmit az újságnak – temetem az arcomat kezeim közé. Mikor körülnézek, már senki sincs ott, és az ajtón épp most lép ki egy takarítónő, hogy felmossa a mocskot.

Végül úgy döntök, hogy Nina keresésére indulok, hiszen nem hagyhatom, hogy egyedül mászkáljon éjszaka ebben a veszélyes városban. Leugrálok a lépcsőn, és tanácstalanul elindulok arra, amerre Ninát láttam menni…

Ha nem komiztok, nekem is úgy fog menni a történetem, hogy csak akkor írok részt, ha meglesz egy bizonyos számú komment a részhez...Könyörgöm! :) 

Most még nem vezetem be, de akkor...! :) Puszi^^

3. fejezet - Demi után Selena?

Itt van a 3. rész is^^ Jó olvasást! <3

-  Köszöntök mindenkit ezen a csodás estén! Jól érzitek magatokat? – vigyorog a mikrofonba Selena. Én még mindig szorongva ácsorgok, továbbra is egyedül.

- Nos, most következik a karaoke – mosolyog Gomez – Mindenki annak kér dalt, akinek szeretne. 10 perc áll rendelkezésetekre, utána elkezdjük – ezzel lesétál. Szinte mindenki azon gondolkozik, hogy kit válasszon. Ekkor valaki megérinti a vállam, mire Joe-ra számítva, unottan hátra fordulok. De nem ő áll előttem, hanem James Maslow.

- Szia, James vagyok – nyújt kezet, és arcán széles mosoly terül el.

- Szia. Nina Skyes – rázom meg a kezét, és próbálok mosoly erőltetni az arcomra. Nagy nehezen, de végül sikerül.

- Ne haragudj, hogy csak így ide jöttem, de érdekel, hogy…ne sértődj meg, de… miért vagy itt? Vagy…hogyan engedtek be? 

- Háát… elvileg Joe-val jöttem – pillantok a Jonas srácra, aki most épp Selenával trécsel.

- Elvileg? Azt hogy csináltad? – ráncolja a homlokát

.- Nem látod? – kérdezem, mire végre követi a tekintetem, és megjelenik a feje fölött a kicsi, világító villanykörte.

- Jaa, értem. Plátói szerelem? – érdeklődik, mire vontatottan felnevetek.

- Dehogy – rázom a fejem bőszen. Egy szép, barna hajú lány lép oda Jameshez, akit még soha nem láttam. A fiú mosolyogva átkarolja, majd egy puszit nyom a homlokára. Szóval ő a barátnője. Össze is illenek.

- Ő itt a barátnőm, Taylor Knight – igazolja sejtésemet a fiú azzal, hogy bemutatja a lányt. Mosolyogva odanyújtom a kezem.

- Hali, Nina Skyes vagyok. 

- Szia. Taylor – rázza meg a kezemet vidáman.

 - És amúgy akkor mi van Joe-val? – érdeklődik James, én pedig sóhajtok egyet.

- Joe szinte a tesóm, de amúgy már tetszik egy kis ideje… - halkul el a hangom, mert Selena megint felsétál a színpadra, ma már vagy ötvenedszerre.

- Nos, még 2 percetek van dönteni, aztán indulhattok a színpad felé. Mindenkire sor kerül, úgyhogy ne tolongjatok – mosolyog, majd a tőle nem messze álló Joe felé nyújtja a kezét. A fiú először nem veszi észre, de a lány tesz róla, hogy ne maradjon figyelem nélkül. 

- Joe… - mondja doromboló hangon a mikrofonba(!), mire a fiú a színpad felé fordul.  Furcsálva néz a lányra, majd leolvasom a szájáról, hogy: igen?.

- Segíts lemenni – motyogja a lány összeszorított fogain keresztül, de mindenki hallja… Kicsit sem kínos neki. Joe feszengve lesegíti, majd mikor meglát, felém indul.

- Nina, miért löktél meg, mikor Demivel beszélgettem? – von kérdőre a fiú. Zavartan körülnézek.

- Hát… Eminem sietett a kajáldába, nekem jött, és elvesztettem az egyensúlyomat. De ne haragudj, nem akartam megzavarni a mézes-mázos beszélgetéseteket, nehogy azt hidd, hogy közétek szeretnék állni – mondom bunkó hangnemben, majd faképnél hagyom.

Tudom, hogy biztosan megbántottam ezekkel a szavakkal, de ez van.

Selena ismét felmászik a színpadra.

- Az idő… lejárt – jelenti be drámai hangon, én pedig a plafonra nézek – Akkor kezdjük is el. Miley, gyere – hívja fel a színpadra barátnőjét.

- Na, én szeretném, ha te és Joe Jonas elénekelnétek a Just A Kiss-t –kacsint Sel-re feltűnően a lány.

- Hát jó… - nevetgél idiótán Selena – Akkor Joe… gyere légyszi.

Joe odasétafikál, és megáll az egyik mikrofon előtt, így én visszamegyek Jameshez és Taylorhoz. Mosolyogva fogadnak.

- Erre kíváncsi leszek… - dörmögöm halkan.

Joe csodás hangja betölti a teret, és egy pillanatra lehunyom a szemem. Szeretem őt hallgatni. Olyan gyönyörű hangja van, hogy az már szinte természetellenes. De ekkor becsatlakozik Selena is, akinek a hangját alig lehet meghallani. A Jonas fiú szó szerint lemosta a lányt a színpadról. A dal vége felé közeledve nekem rossz előérzetem támadt. Selena elkezdett Joe felé lépkedni, aki furcsálva méregette a csajt. Az utolsó soroknál már miliméterekre voltak egymástól, majd… a dal bégén Sel megcsókolta Joe-t!

- Ne haragudjatok – hajtom le a fejem, és a mosdó felé tolakszom. Fejemet végig leszegem, hogy senki ne lássa lefolydogáló könnyeimet.

Ahogy rohanok, nekiütközöm egy fiúnak.

- Jaj, ne ha… - nézek rá, és Joe-t látom magam előtt. Megdermedek. A színpad felé fordulok, de a Jonas fiú épp most jön le az emelvényről. Ismét az előttem álló fiúra nézek.

- Nem Joe vagyok – jelenti ki, én pedig összezavarodva méregetem őt.

- Látom…

- A nevem Ronaldo Cruz. Valami baj van? Miért sírsz? – érdeklődik.

- Nem, nincs. Nem sírok, csak… izzad a szemem – mondok egy ócska kifogást, ami ráadásul orbitális hülyeség is, de jelen pillanatban ez érdekel a legkevésbé.

- És most bocsáss meg… - kerülöm ki, és végre bejutok a női mosóba.

Inkább bemegyek az egyik kabinba, lehajtom a vécé tetejét, és leülök. Hüppögve hallgatom a kintről beszűrődő hangokat.

- Skrillex, gyere – hívja fel a DJ-t Selena, a hangja nagyon boldognak tűnik.

Megint csak rossz előérzetem támad, és émelyegni kezdek a vacsorától.

- Joe, ne menj messzire. Énekeld el Ninával a You Are The Music On Me-t a HSM-ből – hallom meg Skillex mosolygós hangját.

- Nina, akkor gyere ide – ez már a Jonas fiú szájából hangzik el.

- Nem – hunyom le a szemem. Hallom, ahogy keresni kezdenek.

- Nina, merre vagy? – Joe még mindig a mikrofonba beszél, majd öt percen át vagy 100 ember szájából hallom a nevem elszórtan. De nincs kedvem kimenni. Nem. Inkább futamodom meg, mintsem hogy bárki is így lásson, mint ahogy most kinézhetek.

- Hát, Ninácskánk eltűnt… - nevet a mikrofonba Selena – De tudod mit, Joe? Én nagyon szívesen vállalom helyette az éneklést… - kacérkodik, én pedig ezt hallva hatalmasat ütök az ajtóra, ami erre az erőkifejtésre reagálva kitörik a helyéről. Ez valószínűleg a 6 éves röplabdázás eredménye…

A kezemen egy darabon felszakad a bőr, és vérezni kezd, de most még ez is hidegen hagy.

- Ez elég erős volt. – néz be az ajtó helyén… Kat Von D.

- Tudom… – motyogom mérgesen.

- Kat vagyok… - nyújt kezet, de én csak nézek rá.

- Ezt is – közlöm egyszerűen.

- Értem… - húzza vissza a kezét, és tenyerét beletörli a gatyájába. – Nina, te szereted Joe-t?

Ezen elgondolkodom. Tényleg. Most akkor mit is érzek?

- Ez egy jó kérdés – állok fel, és egy tükörhöz sétálok. Legnagyobb meglepetésemre a körülményekhez képest jól festek, így csak megpróbálom lemosni a vért a kezemről.

- Mert szerintem ő érez valamit irántad.. – néz rám a teletetovált lány a tükörből.

- Ja – horkanok fel, majd felé fordulok – És ezért flörtölt Demivel, ezért csókolózott Selenával, ezért tojja le jó magasról, hogy én is itt vagyok. Valószínűleg odáig van értem.

- Figyelj, ezek apró-cseprő dolgok, és lehet, hogy ő nem akarta – magyarázza nekem.

- Ő ment oda Demihez, és Selenával sem ellenkezett, basszus! – kelek ki magamból most már.

- Akkor hagyjad. Ha neked ettől jobb… - hagyja rám, és kimegy. Rátámaszkodok a csapra, és lehajtom a fejem.

Nem jobb ettől, de mégis mire lenne az jó, hogy még egy legyek. Én az az egy akarok lenni, nem még egy! Épp ezért kell hagynom őt. Hogy ő keressen engem, ne én őt.

És mos keres is.

Valaki bekopog az ajtón.

- Nina? Bent vagy? – hallom Joe hangját, mire kétségbe esem. Nem akarom. A csapokat tartó szekrények mellett, még van egy kis hely, így bebújok oda, hogy ne vegyen észre. Hallom, hogy nyílik az ajtó, és összeszorítom a szemem.

- Nina? – jön beljebb, és kicsit körülnéz. Aztán észreveszi kilógó szoknyámat.

. Nina, te vagy az? – kérdezi, és lépeiből rájövök, hogy felém tart. Gyorsan terven agyalok.

- Nem! És légyszi, ne is gyere közelebb! – kérem meg, miközben direkt magasabb hangon beszélek.

- Ööö… okéé – áll meg – És elmondod mi a baj?

- Miért mondanám? – kérdezem értetlenül.

- Hátt… talán mégis csak jobb, ha valakivel megbeszélheted… vagy nem? – kérdezi bizonytalanul.

- Hát…. egy fiú miatt, aki tetszik nekem, de már szinte testvérek vagyunk. És most egy csomó lánnyal kavar a szemem láttára, pedig én tényleg azt hittem, hogy… esetleg van köztünk valami… - mondom, még mindig azon a magas, remegő hangon.

- Wáó… velem is valami hasonló van… - tétovázik – Van ez a lány, aki velem jött, Nina. Kicsit másképp nézek rá, mióta egyszer nálunk volt egy hétig. Csak nem tudom, hogyan tudnám neki elmondani….

Megdöbbenek. Rólam beszél nekem, úgy, hogy nem is tud róla.

- Ahha…. és ő kavar valakivel? – kérdezem tőle. Erre nem válaszol azonnal.

- Nem… ha jól tudom, nem. És most is őt kerestem.

- Tudod, láttam őt – hazudok neki.

- Tényleg?! Hol??? – kérdezi izgatottan – Kérlek mondd el!

- A kajáldában – sóhajtok.

- Nagyon szépen köszönöm!!! – indul el felém, hogy egy öleléssel megköszönje, de rászólok.

- Ne! Ne gyere közelebb! – mondom hangosan.

- De hát miért? – értetlenkedik.

- Mert megkértelek rá. Nem szeretném, ha tudnád, ki vagyok – ismerem be.

- Miért, talán ismerlek? – kérdez rá gyanakodva. Kétségbe esek.

- Nemmm, csaak… nem szeretném, ha így ismernél meg – mondom hirtelen, és még egész hihető is, amit csinálok. Ha nem tudnám az igazat, még el is hinném, hogy nem ismerjük egymást.

- Oké, akkor majd… megismerkedünk máskor. És ne depizz! Szia! – megy ki, és becsukja az ajtót.

Megkönnyebbülten mászok ki addigi rejtekhelyemről, és belenézek a tükörbe. Most már sokkal megterheltebb a tekintetem.

- Most akkor mi lesz? – kérdezem tükörképemet, de csak egy elveszett, tanácstalan tekintet a válasz.

Kimegyek a mosdóból, és érzem, hogy szokatlanul sok szempár szegeződik rám. Zavartan nézek körbe, és az engem bámulók között felfedezem Joe-t, aki nagyjából öt perce hagyott magamra odabent. Most felém tolakszik, én pedig egy gyors hátraarccal menekülök. Nem akarok vele beszélni. Ezek után nem, semmiképp. Tetszem neki, de mégis ezt csinálja, és ez nagyon zavar. Vagy ő nem veszi észre magát?

Kiérek a friss, éjszakai levegőre. Rájövök, hogy az erkélyen vagyok. Körbenézek, és mindenütt szerelmespárokat látok, ami egy kicsit nyomasztó. Odasétálok a korláthoz, és lenézek.

- Nina – áll meg mellettem a Jonas fiú, mire lehunyom a szemem.

- Joe.

- Hová tűntél? Senki sem látott vagy negyed órán keresztül – faggat.

- Maradjon az én titkom – mondom, és még mindig nem nézek rá.

- Huhh… oké, hagyjuk – adja meg magát.

- Kössz – mondom, és megint elég szemét vagyok. Ismét émelyegni kezdek, és próbálok nem visszagondolni a vacsorámra. Érzem, hogy akármelyik pillanatban elereszthetem a kis rókát, így inkább elkezdek hatalmas léptekkel befelé menni, de Joe visszaránt. És ez volt a hiba.

Ránézek, és értetlenséget látok a szemeiben. Bár nem tehetek róla, az előbbi, hirtelen rántásának következtében sikerül telibe hánynom Joe zakóját. Könnyekben török ki. Jobban már el se ronthatnám. Magamra haragítom, megsértődök rá, hazudok neki most meg lerókázom. Csak gratulálni tudok magamnak. Összerogyok, mert a lábaim sem bírják már tovább.

- Nina… - guggol le Joe velem szembe, és megfogja a két vállam. Nem foglalkozik azzal, hogy mi van a zakójával, most próbál rám összpontosítani – Nina, jól vagy?

Sírva rázom a fejem. Nem, nem vagyok jól. Rosszul vagyok, magamtól. Az erkélyen lévők mind halkan fújolnak és beszélnek rólam, ami a fiúnak is feltűnik.

- Mi a franc van? Ti még nem hánytatok? Nem tartom valószínűnek, hogy nem… - véd meg, és felsegít a földről.

- Nem, én még nem – mondja Selena fölényesen.

Erre olyan szépet káromkodok, hogy a lány arca eltorzul.

- Joe, hozzád jöttem. Azt mondtam a Seventeen magazinnak, hogy járunk – jelenti be ünnepélyesen Gomez. Joe karja lecsúszik a vállamról, és döbbenten néz Selly-re, én pedig céltalanul futni kezdek, el onnan.

Komi? Megosztás? Még senki sem írt, és ez így nem lesz jóó...:(

2. fejezet - Demi Lovato?

Éééés, itt a második is. Jó olvasást^^ <3

5 perc múlva már kezd kínossá válni a helyzet, úgyhogy elkezdem Joe-t keresni a szememmel. Néhány körbefordulás után meglátom a hátát, amint épp a büfé felé halad, így utána eredek, és megijesztem.
- Buhh - csikizem meg hátulról, mire hátra fordul.
- Ja, szia - köszön.
- Höh...jól ott hagytál. Hogy gondoltad? Mindenki engem bámult... - mondom el neki nem túl pozitív élményemet.
- Bocs, ne haragudj, csak beszélnem kellett... - magyarázkodik, de félbeszakítom, mert meglátok valakit.
- Te. Jóságos. Ég - dermedek meg. Skrillex ott áll tőlem öt méterre, és nagyban nevet.
- Azonnal mutass be neki!!! - ráncigálom a fiú karját, mint egy öt éves kislány.
- Okéé - nevet rajtam Joe, majd odakiált a DJ-nek.
- Héé, Skrillex!
A srác, ahogy ide néz, int egyet, és hozzánk sétál.
- Cső haver, mi a pálya? - öklöznek le, majd a DJ rám néz a szemüvege mögül.
- Tudod, ő itt egy barátom, Nina Skyes - mutat rám Joe, mire a fiú kezet nyújtott.
- Helló, Skrillex vagyok.
- Tudoom - mosolygok izgatottan - Imádom, amit csinálsz. Hihetetlenül király!
- Hűűű...köszi - nevet azon, ahogy áradozom róla.
- Csak őszinte vagyok - emelem fel a kezeimet tehetetlenül mosolyogva.
- Értem. Pacsii - emeli fel jobb kezét, én pedig kacagva beleütök egyet.
10 percen át folyamatosan beszélgetünk, nevetünk, és a közelben lévők közül is sokan rajtunk szórakoznak.
- Na, én lépek valamerre, mert meg kéne keresnem Miley-t. Majd még koccanunk - öklözik most már mind a kettőnkkel.
- Heló - intek neki mosolyogva, majd ő eltűnik a sztárok között.
- Hűűűűű - fordulok hitetlenül Joe felé. Spanok lettünk a kedvenc DJ-mmel...
- Jó arc a gyerek. Én bírom - bólint a fiú, majd tovább indul az étkező felé. Én követem, de mivel sokan belém jönnek, és elsodornak, inkább Joe-ba karolok. A srác tétovázás nélkül szorosabbra húzza a karját, hogy ne csússzon ki a kezem.
A kajáldában megint csak érdekes emberekbe botlottunk: a Paramore-ba.
- Hali skacok - pusziszkodik mindnyájukkal Joe, mire kicsit megszorítom a karját - Ő itt a... egy barátom, Nina Skyes - dadog, és látszólag nem tudja, minek mondjon.
- Szia - köszönt Hayley legelőször mosolyogva.
- Helóó - viszonzom mosolyát, majd leülök Joe és a vörös hajú lány közé.
Végignézem a roskadozó asztalon elterülő kínálatot, és végül egy kis Gordon Blue és sült krumpli kerül a tányéromra. Vacsora közben remekül szórakozunk a banda tagjaival. És én még azt hittem, hogy nem fogom megtalálni a helyem? Tévedtem.
- Nina, ne haragudj, egy pillanatra... - áll fel Joe, és tekintetét mereven egy személyre szegezi. Én is arra nézek, és akaratlanul is elönt a féltékenység: Demi Lovato. Joe-val mostanában nagyon jól kijönnek...
- Rendben, semmi... - sütöm le a szemem, de aztán megint felpillantok. Joe és Demi hosszasan ölelték meg egymást. Hosszasan nézem, ahogy mosolyogva társalognak, majd egy kezet érzek az én kezemen. Oda nézek, és Hayley komolyan mered rám.
- Figyelj, Joe és te.... totál összeilletek. Ne legyél féltékeny. Nem tesz jót, és fölösleges - nyugtat meg félig meddig. Mosolyt erőltetek az arcomra, majd felállok az asztaltól. A táncparkett felé indulok, és próbálom kikerülni a Jonas fiút, de balszerencsémre Eminem véletlenül nekilök a srácnak.
- Ne haragudj - suttogom halkan, majd tovább sietek. Látom, hogy Joe érdeklődve pillant rám, és még az után is a hátamban érzem a tekintetét, miután eljöttem tőlük. Én igazán nem akarok megzavarni semmit. Nagyra értékelem, amit Hayley mondott, de látom Joe-n, hogy vidáman beszélget Lovato-val...
- Baj van? - áll meg mellettem Skrillex.
- Dehogy - mosolygok rá azonnal.
- Akkor jó. Már azt hittem - kortyol bele a kezében tartott alkoholba.
- Raksz majd zenét? Vagy ma nem dolgozol? - kérdezem még mindig vigyorogva. Elneveti magát.
- Neem, ma szabadnapom van - mosolyog, mire rajtam van a sor, hogy kacagjak.
Nem sokkal később a DJ fiú is eltűnik mellőlem (de ő legalább szólt, hogy odamegy Lil Wayne-hez...), és ismét egyedül állok a sok, beszélgető híresség között, elveszve. A zene kezd elhalkulni, és a mesébe illő Selena Gomez sétál fel a színpadra.

Tudom, hogy rövid, de direkt ilyen:)  Puszcsa

1. fejezet - A buli elkezdődik

Na, hoztam is nektek az első fejezetet!  ;) nem húzom az idő megható beszéddel: VÁGJATOK BELE BÁTRAN!

10 perce, hogy kijöttem a szóbeli érettségiről, és őszintén remélem, hogy nem csak szerintem ment jól. A hátamat nekivetem a falnak, és próbálom lelassítani az izgalom hevében felgyorsult szívverésemet. Ekkor azonban kedves ősellenségem, Sarah lép ki  az ajtón magabiztosan. Mikor meglát, határozottan felém indul.
- Na mi van? Most már leérettségizett nő vagy. Vagy valami olyasmi.... Még mindig Joe Jonas-ról fogsz álmodozni? - teszi csípőre a kezét szemrehányóan.
Hát igen. 7 pecsétes titok, hogy ismerem a Jonas tesókat. Sőt, mi több... nincsenek is náluk jobb barátaim. És igen, álmodozom Joe-ról, de ez meg előtte nagy tabu téma. Joe vicces, helyes, jó fej, és nála rendesebb fiút sem ismerek. Ki ne álmodozna róla?
- Sarah, már mondtam. Igen - adok tömör és kissé goromba hangsúlyú választ. Mégis miben fáj az neki, hogy ki tetszik nekem?
A telefonom egy rövid rezgéssel jelzi, hogy üzenetem érkezett.
„Na, hogy ment? Mit húztál? Hívj fel, ha végeztél. Joe:)”
Halkan felnevetek. Ez is jó fej tőle, hogy érdekli. Mosollyal az arcomon nyomok rá a 'Hívás' gombra. Egy-két csengés után fel is kapja, és bizsergető hangon beleszól.
- Na?
- Okés volt... - nevetek.
- És mit hú...
- Joe. Ezt most hagyjuk, légyszi - kérem meg, arcomon még mindim mosollyal, mire Sarah furán néz rám.
- Rendben- 5 perc, és ott vagyok. Szia - teszi le.
- Mi?? - kérdezem gyorsan, de már késő. Megszakadt a kapcsolat.
- Ó, remek - lököm el magam a faltól, és kifelé veszem az irányt, de érzem, hogy kedves "barátnőm" a nyomomban van. Nem különösebben zavar, mert tudom, megeshet, hogy ő is most indul el. De mikor hozzám hasonlóan megáll a suli előtt, idegesen felé fordulok.
- Mit akarsz? - vetem oda neki.
- Milyen Joe-val beszéltél? - fonja össze a karjait, és kérdéssel válaszol kérdésemre.
Ám ekkor egy gyönyörű, fekete Ferrari gurul az iskolaépület elé, sötétített ablakokkal, majd mellettünk lefékez. Az ablak elindul lefelé, de a sofőrrel szem magasságban meg is áll. Meglátok egy profin bevasalt, sötétbarna hajat, valamint egy pilóta szemcsit, és már tudom is, hogy ki van itt. Joe a homlokához emeli két ujját, és így tiszteleg.
- Áh, nem érdekes. Szia - megyek át az anyósülés felőli oldalra, majd beülök a fiú mellé.
- Légyszi, húzd fel az ablakodat - motyogom alig hallhatóan a fiúnak, mert roppantul idegesített, ahogy Sarah próbálta kideríteni a srác kilétét.
- Okéé - húzza fel az ablakot - Amúgy....cuki ez a...az...ünneplő.. - néz végig rajtam, mire automatikusan lejjebb ráncigálom a miniszoknya alját, és be akarom gombolni a kivágott blúz legfelső gombját, de az még hülyébben nézne ki, így azt érintetlenül hagyom.
- Hülye ünneplő.... - gondolom magamban kicsit zabosan.
- Hová megyünk? - kérdezem érdeklődve, mikor a fiú beletapos a gázba.
- Hát, te sürgősen haza átöltözni - nevet, mire rányújtom a nyelvem.
- Amúgy ez a...csaj... a barátnőd? - néz rám egy féltized másodpercre, majd tekintetét visszaszegezi az útra.
- Sarah? - meredek rá, és kihasználom, hogy nézhetem őt anélkül, hogy ő is engem nézne.
- Honnan kéne tudnom? - kérdez vissza azzal a tipikus, Joe-s mosolyával.
- Hát, találd ki... - mosolygok vissza rá. Befordul az utcánkba anélkül, hogy egy szót is szólna, majd pár pillanat múlva befékez a házunk kapuja előtt.
- Na, sipirc öltözni. Bulisan készülj! - figyelmeztet, majd kiheseget az autóból.
- Oksaa... - nevetek, miközben kinyitom a zárat, és besietek a házhoz. Aztán eszembe jut valami, és visszafutok hozzá.
- Amúgy mikori a kocsi?
- Jaaa... tegnap előtti - húzza végig a kezét érzékien a bőrkormányon - Csak tanultál, és nem akartalak ilyesmivel zaklatni... - mosolyog ki az ablakon.
- Értem - megyek be végre, és felsietek az emeletre. Még senki sincs itthon. Anya elvitte Drew-et a vidámparkba, apa pedig dolgozik.
A szobámban gyorsan összeállítok magamnak egy buli szerelést, rekordidő alatt magamra kapkodom a ruhadarabokat, és már mennék is vissza, de a lépcsőn eszembe jut valami, így megtorpanok egy pillanatra. Visszaszaladok egy pulcsiért, mert estére vihart mondtak.
Ismét rohanok lefelé a lépcsőfokokon, de megint eszembe jut valami, úgyhogy ismét megállok.
Anya azt mondta legutóbb, hogy az ő megítélése szerint Joe-val forr közöttünk a levegő, mióta ott voltam a srácoknál egy hétig. Hát , lehet. Medencéztünk, sütögettünk, üvegeztünk...nem volt semmi.
Aztán Nick és Kevin. Ő szerintük is van valami a levegőben. Nekem ennyit mondtak. Gondolom Joe-nak sokkal többet, mivel a tesójuk...
Na jó, tudom, elszaladt az idő, úgyhogy már futok is ki a kocsihoz. Közbe eldöntöm: nekem tetszik Joe. Már csak rajta áll, hogy mi lesz.
Gyorsan bepattanok a Ferrariba.
- Mi tartott ennyi ideig? - bőgeti fel a motort a srác.
- Semmi - kötöm be a biztonsági övet.
- Ja, az úgy jóó - nevet. Látom, hogy nála is van pulóver a hátsó ülésen, így én is odadobom az enyémet. Aztán halkan meghallom a rádióból szóló dallamokat, amelyek ismerősen csengenek. Feljebb tekerem a hangerőt, és felismerem a fiúk második albumát. Ez a legújabb.
- Komolyan a saját lemezeteket hallgatod? -  nézek rá.
- Hát tudod.... Míg bent voltál, elénekelgettem itt magamban - marad a tekintete az úton.
- Akkor most is légyszi - kapcsolok át a Hello Beautiful-ra. Kissé értetlenül néz rám, de aztán lágy hangján énekelni kezd. Az eget kémlelem, és közben emésztgetem a dalt magamban. Nem sokkal később a jármű megáll egy szórakozó hely előtt. A bejáratnál paparazzik tömkelege lökdösődik a jobbnál jobb képekért. Az autóban felkapom a pulcsimat és a kapucnimat, hogy ne tudják lefotózni az arcomat. Az kéne még.
- Na, gyere - száll ki Joe, mikor látja, hogy szalonlépesnek érzem magam. Én is kipattanok, majd a fiú megragadja a karom.
- Hallod, nélkülem nem engednek be, úgyhogy ne maradj le - indul el a bejárat felé, ahol két nagy, néger Security-s ember állja az utunkat.
- Helóó... Joe Jonas vagyok, ő pedig velem van - mondja menőn a fiú, mire az őrök bólintva elállnak előlünk.
Tátva marad a szám. Egy hatalmas színpad, táncparkett, kajálda... hűű.
- Joe. Hova hoztál engem? - kérdezem tőle, mikor Johnny Depp odaint nekem, és közben mosolyog.
- Bulizni - válaszolja egyszerűen.
- Hát azt... látom - fordulok Rihanna és Chris Brown után, akik kézen fogva vonulnak be.
- Te, ezek járnak? - bökdösöm Joe vállat, mire ő is utánuk bámul.
- Úgy látszik - bólint, majd eltűnik mellőlem. Hogy lehet ilyen? Egyedül ácsorgok a tömeg közepén, és csak bámulok a hírességekre, akik láthatóan nem értik, mit keresek én közöttük ezen a hatalmas rendezvényen.


Hát, ő volt nektek az legelső fejezet:) remélem tetszett, és azt is, hogy komiztok nekem páran...:) puszi^^

Ő itt Nina Skyes, aki a történetben kinézetre nagyon hasonlít Demi Lovato-ra

(az énekesnő külön része lesz a sztorinak:)

És őket gondolom mindenki ismeri:) a JoBros, akik szerves részei lesznek a történet minden egyes részének! :) 

Ez a blog, egy fanfiction otthona lesz, amit én fogok írni. :)

Leginkább a Jonas tesókról, egy kis Big Time Rush-ról, 1D-ről fog szólni, össze vissza;)

Igyekszem minnél hamarabb írogatni a részeket nektek, de nem ígérek semmit! :)

Köszi, hogy elolvastad, és remélem, nyomon követed majd, mi történik Ninával és a fiúkkal...;) <3

Pusszancs: Kate*-*