4. fejezet – Problémák

Ez a rész most Joe szemszögéből fog játszódni, és kicsit visszalépünk az időben. Remélem tetszeni fog^^ Puszcsa, Jó olvasást!! :) <3

Joe szemszöge:

Mikor megérkezünk a buliba, Nina felveszi a pulcsiját. Utálja a paparazzikat, amiben hasonlít rám. Rühellem, hogy bármikor képesek lefotózni.

- Na gyere – szállok ki, mikor úgy látom, hogy készen van. Mikor ő is kiszáll, automatikusan megragadom a karját, de nem tudom, miért, így gyors ürügyen töröm a fejem.

- Hallod, nélkülem nem engednek be, úgyhogy ne maradj le – mondom neki, és ezzel meg is oldom. A bejárathoz megyek, ahol két néger hústorony állja el az utat. Próbálok menőn viselkedni.

- Helóó.. Joe Jonas vagyok, ő pedig velem van – mutatok Ninára, aki kicsit feszengve álldogál. A biztonságiak bólintanak, és arrébb lépnek, mi pedig be megyünk. Mikor a lány meglátja a termet, eltátja a száját, én pedig mosolyogva nézek rá. Olyan édes ilyenkor…

- Joe. Hova hoztál engem? – kérdezi tőlem. Johnny Deppet nézi, aki mosolyogva int neki egyet.

- Bulizni – adok egyszerű válasz. Látom, hogy a Seventeentől egy riporter felém int, hogy menjek oda hozzá.

- Hát azt…látom. Te, ezek járnak? – kérdezi tőlem, mire követem a tekintetét. Rihanna és Chris Brown kézen fogva. Mi a pihe?

- Úgy látszik – bólintok, bár ez még nekem is új. Kénytelen vagyok faképnél hagyni szegény Ninát, mert az újságíró már szinte a haját tépi, amiért nem megyek oda hozzá.

- A lányt miért nem hoztad? – von kérdőre, de nem válaszolok.

- Nos Joe. Ő a barátnőd? – teszi fel kérdését, mire kicsit elpirulok. Jó lenne, gondolom magamban.

- Öh… nem, olyan értelemben nem a barátnőm – válaszolok zavartan.

- Értem. Akkor ezek szerint szingli vagy?

- Igen, teljes mértékben – nézek körbe, és Ninát keresem a tekintetemmel. Teljesen egyedül ácsorog a sok híresség között, és láthatóan nem találja a helyét.

- Úgy látom, nem sokáig – mosolyog a riporter.

- Mi? – kérdezem, de nem fordulok felé. Még mindig Ninát nézem. Annyira hasonlít Demire, de mégis sokkal másabb…

- Hogy már nem sokáig. – ismétli meg a nő.

- Bocs, mit mondtál? – kérdezek vissza megint, és most már rá nézek .

- Azt, hogy már nem sokáig vagy szingli! – mondja hangosabban, mire csak bólintok egyet.

- Áh, hagyjuk – adja fel – Tetszik neked valamelyik sztár?

Elgondolkodom. Demi, talán. De csak azért, mert hasonlít Ninára.

- Nem, nem igazán… - rázom a fejem.

- Aha. Akkor elmondanád, milyen az a lány, aki tetszene neked?

- Hát… - akaratlanul is Nina képe lopózik a szemem elé – Nem szeretem a szőke lányokat. A barna sokkal természetesebb. Szeretem, ha egy lánynak különleges színű a szeme. Például zöld, azt imádom. Nem kell szupermodellnek lennie semelyik lánynak. Az a lényeg, hogy fogadja el magát, és legyen önbizalma – mosolygok.

- Csodás. Köszönjük Joe, további jó szórakozást. – biccent a nő, és újabb konkurens után néz. Megkönnyebbülve fordulok arra, ahol Nina az előbb állt, de már nincs ott. Az első hely, ami eszembe ötlik, a kajálda.

Sietős léptekkel arra indulok, de valaki megcsikiz hátulról.

- Buhh – hallom Nina hangját, mire felé fordulok.

- Ja, szija.

- Höh… jól ott hagytál. Hogy gondoltad? Mindenki engem bámult… - mondja el nem túl kellemes élményét, mire azonnal elkap a bűntudat. Tényleg, hogy gondoltam?

- Bocsi, ne haragudj, csak beszélnem kellett… - próbálom elmagyarázni, de Nina félbeszakít.

- Te. Jóságos. Ég – mondja, és a hátam mögé bámul. Én is odanézek, és meglátom egy haveromat, Skrillex-et. Nina odáig van a zenéjéért, amit nem is csodálok. Jól nyomja.

- Azonnal mutass be nekii!!! – kezdi el ráncigálni a karomat, és így egy 6 éves kislány jut eszembe róla, amin elkezdek nevetni.

- Okéé. Hé, Skrillex!

A Dj felénk néz, és int nekem egyet.

- Cső haver! Mi a pálya? – öklözünk le, majd Skrillex Ninára néz.

- Tudod, ő itt egy barátom, Nina Skyes – mutatom be a lányt, de szívesebben mondanám azt, hogy ő itt a barátnőm. Skrillex kezet nyújtott Ninának.

- Helló, Skrillex vagyok – mutatkozik be, bár felesleges.

- Tudooom – Nina arcán az a tipikus izgatott mosoly terül el, amit annyira imádok. Tényleg muszáj lesz beszélnem vele…

- Imádom, amit csinálsz. Hihetetlenül király – fejezi be a lány.

- Hűűű…köszi – nevet a Dj azon, ahogy a lány áradozik róla.

- Csak őszinte vagyok – hajtja le a fejét Nina, én pedig kezdem úgy érezni, hogy Skrillexnek nem csak a zenéjét szereti…

- Értem. Pacsii – ütik össze tenyerüket. Kicsit kiközösítve érzem magam, de aztán inkább elhesegetem a féltékenységet, és bekapcsolódok a beszélgetésbe. 10 percen át társalgunk, nevetünk, és sokan néznek minket.

- Na, én lépek valamerre, mert meg kéne keresnem Miley-t. Majd még koccanunk – öklözik most már mindkettőnkkel. Én csak felemelem a kezem, hogy búcsúzzak.

- Heló – integet neki Nina boldogan. A Dj eltűnik a sztárok soksága között.

- Hűűűűűűűű – fordul felém, mire én mosolyt erőltetek az arcomra. Nem nehéz, már beletanultam. Ez is a hírnév egyik negatív tényezője. Akkor is mosolyogsz, ha közben sírni tudnál.

- Jó arc a gyerek, én bírom - bólintok erőltetetten, majd sarkon fordulok, és a büfé felé megyek. Megéheztem. Nina belém karol, mire szorosabbra húzom a karom, hogy ki ne csúszhasson a keze.  Mikor beérünk s büfébe, a Paramore-t találjuk ott, aminek én nagyon megörülök. Imádom őket, nagyon jó arcok.

- Hali skacok – megyek oda hozzájuk, hogy két-három puszival üdvözöljük egymást. Nina még mindig belém karol, és most alig érezhetően megszorítja a karomat, ezzel jelezve, hogy mutassam be őt is.

- Ő itt a… - barátnőm, mondanám, de félbehagyom a mondatot, és máshogy fejezem be – egy barátom, Nina Skyes.

- Szia – Hayley kezdi a köszönést, mert a többiek mintha nem is ide figyelnének. Eközben én leülök, Hayle és köztem hagyva egy helyet Nina részére.

- Helóóó – viszonozza a vörös hajú lány mosolyát Nina, majd leül a szabad helyre amit neki szántam. Körülnézek az asztalon, majd úgy döntök, hogy a gyümölcssalátából eszem egy jó nagy adagot. A vacsora hangulata remek, Nina is egész sokat beszél ahhoz képest, hogy nem is ismeri őket.

Ekkor valaki integetni kezd nekem az ajtóból, mire felnézek, és elmosolyodom. Demi. Maga felé int, hogy jelezze: beszélni szeretne velem. Ekkor Ninára nézek, aki még midig mosolyogva társalog, így úgy döntök, hogy nem fogja zavarni, ha kicsit magára hagyom. Visszanézek Demire.

- Nina, ne haragudj, egy pillanatra… - állok fel, és tekintetemet Lovaton tartom.

- Rendben, semmi… - süti le a szemét Nina, és kicsit halkabban mondja e két szót. Odamegyek a lányhoz, és hosszasan megölelem. Rég láttam már, és nem tudom, hogy azóta is megvágta-e magát, vagy sem.

- Szia… - néz fel rám, és egy könnycsepp van a szemében.

- Demi, ugye nem…? – kérdezem félve, mire csak bólint egyet.

- Ajj… Mi történt?

- Apa. Hazajött, ittasan, és üvöltözött velem. Idézem: Szart sem ér, amit csinálsz! Bűn rossz a hangod, édesem, nem vennéd észre?! És a többi, ami még kimondani is félek… - hajtja le a fejét. Ilyenkor önt el a sajnálat. Szegény Demi még csak most kezdte el az éneklést, és az édesapja fikázza azt, amiből meg szeretne élni a lánya.

- Ugyan már! Tudod, hogy fontos vagy nekünk is Nickkel és Kevinnel, meg ott van még Selena… - karolom ét, de erre a névre felhorkan.

- Aha, Selena. Persze… - mondja megvetően.

- Mi történt? – érdeklődöm.

- Tudod, hallgattam rád. El akartam neki mondani, hogy mi a helyzet…velem. Mikor elmondtam neki, hogy vagdosom a csuklómat, szimplán lehülyézett és ott hagyott. Még csak meg sem kérdezte, hogy miért, vagy hogy… segíteni hogy tudna. Nem, őt nem érdekelte, Joe – mondja nekem, és úgy érzem, sírni volna kedve. Meg is értem.

- Figyelj Nina… - kezdem, de összezavarodom – Demi. Figyelj Demi. Nekünk mesélhetsz ezzel kapcsolatban, és úgyis találunk megoldást! De ne csináld ezt, kérlek szépen! Ez semmire sem megoldás! Ahogyan másrészt az sem, hogy hánytatod magadat! – mondom el neki sokadszorra, de erre fölényesen néz rám.

- Már hogy ne volna! A hánytatás. Megint fogytam 5 kilót. De még mindig 55 vagyok – húzza el a száját. Elkerekednek a szemeim. Ez már beteges.

- Demi…

- Joe, egyszerűen nem vagyok megelégedve magammal! – tájékoztat.

- Igen, ezzel tisztában vagyok… - suttogom.

- Tudod mit? Erről beszéljünk máskor, egy kevésbé zsúfolt helyen, oké? – ajánlja fel, majd a hátam mögé néz. Követem a tekintetét, amely Ninához vezet. A lány Hayley-vel beszélget éppen, komoly arckifejezéssel.

- Szóval ő lenne Nina? – fonja össze karjait Demi, és mosolyogva tekint a lányra.

- Ő… - suttogom még mindig. Csak Demi tudja, hogy tetszik nekem, senki más.

- Tényleg hasonlít rám… - ismeri be a lány, mire rámosolygok – És erre jön… - közli hirtelen, mire kihúzom magam. Már érzem is Nina parfümjének édes illatát, mikor… a lány nekem jön, teljes erőből.

- Ne haragudj… - sziszegi halkan, összeszorított fogain keresztül. Érdeklődve pillantok rá, mert nem tudom, mi baja lehet. Mit tettem? Mikor elmegy mellettem, követem a tekintetemmel, és még Demi is utána fordul egy kicsit.

- Hajjajj, mit csináltál, barna herceg? – viccelődik Demi, de nem nevetek fapoénján. Erre ő is elkomolyodik.

- Nem tudom, de aúú… - dörzsölgetem a vállamat. Demi együtt érzően mosolyog az arcomba.

- Szerintem nyugodtan rákérdezhetsz, hogy miért jött neked, csak nem fog megenni –teszi a vállamra a kezét.

Mikor Demivel beszélgetek, sokszor képzelem, hogy Nina az. Szeretnék vele is ilyen sokat beszélgetni, vagy legalább ilyen sok időt eltölteni vele is, nem csak Demivel. Szomorúan nézek utána, de ő már megint Skrillex-el beszélget. Nem sokkal később a fiú ott hagyja, és ő ismét egyedül ácsorog, nem messze a színpadtól.

Selena Gomez feltipeg a színpadra, és bután vigyorogva megáll a mikrofon előtt. Demivel összenézünk. Nem is figyelünk arra, amit mondd, hanem megint beszélgetni kezdünk.

- Demi, beszéljek vele? – kérdezem, mert látom a szomorúságot a szemében. A lány reménykedve rám néz, majd bólint egyet.

- Megtennéd?

- Meg – mosolygok rá, mire hálásan megölel.

- Nos, akkor szia. Majd beszélünk, és elmondod, mi volt – integet nekem Demi, majd elmegy, én pedig elindulok Gomez felé, aki már lejött a színpadról. Nem messze megyek el Ninától, aki most egy sráccal beszélget, akit nem ismerek. Körül nézek, hogy egy ismerős arcot keressek, és találok is: Taylor Swift.

Mióta szakítottunk, azt a hazugságot terjeszti rólam, hogy 2 perc alatt dobtam telefonon, pedig ez nagyon nem igaz. Elmentem hozzá, és 2 óra alatt beszéltük meg, hogy legyen vége, mert nem jó ez így. Teljesen normálisan átdumáltuk az egészet, aztán az nap este már a neten volt az, hogy én milyen gonosz szívtipró vagyok, aki 2 perc alatt dobta Taylort telefonon. Azóta nem is beszéltem vele. Most is felé tartok.

- Taylor – jelentem ki hidegen, mire felém forul.

- Oh, Joe – mondja tettetett mosollyal, majd erőből pofon vág, mindenki előtt. Az államhoz kapok, mert egy pillanatra úgy érzem, hogy kiment az állkapcsom, de hála az égnek, tévedek.

- Taylor, mi a franc bajod van?! – vonom kérdőre, mire felvont szemöldökkel mered rám, és tenyerét még mindig fenyegetően tartja. Legyintve arrébb állok, és márt keresek. Miley Cyrus.

- Miley, ne haragudj! – szólok utána, mire megfordul.

- Joe! Jó újra látni – mosolyog rám, és megölel.

- Téged is. Figyelj… Ki az a srác? – mutatok a fiúra, aki még mindig Ninával beszélget.

- Őőő… Igen. Ő James Maslow. Most futnak be, a Big Time Rushhal, nem ismered őket? – néz rám, még mindig vigyorral az arccán.

- Nem, MÉG nem… - emelem ki – Na, most rohanok is. Köszönöm szépen!

- Oké, szia – köszön el, majd ő is elfordul. Sietek Selenához.

- Sel – jelentem ki hűvösen, mire rám néz, és felvidul.

- Joeeey!! – veti magát az ölembe, én pedig kényelmetlenül eltolom őt magamtól.

- Már kértelek, hogy ne hívj így… - mondom neki halkan, de ő csak pislog. Néha nem értem: Nick hogy volt képes járni vele?

- Na, arról lenne szó, hogy Demi – nézek mélyen a szemére, mire lefagy az arcáról a megszokott mosoly.

- Uhh. Kérlek, ne kezd el te is – néz el másfelé.

- De igen, kezdem! – kelek ki magamból, majd inkább lehiggadok – Figyelj, nem tudod, hogy mit csinálsz vele, még te is. Az lesz a vége, hogy túl mélyre vág, csak azért is, mert te nem állsz mellette.

- Leszarom Demit, Joe! – tájékoztat – Sosem szerettem. Lehet, hogy úgy tűnt, de nem! Túl jó színész vagyok… - ismeri be, mire a plafonra nézek.

- Na meg egocentrikus… - kockáztatok meg egy megjegyzést, de értetlenül pislog rám.

- Az mii?

- Hagyjuk… - legyintek, és belenyugszom abba, hogy neki nem tett jót az, hogy félbehagyta a sulit.

- Egy pillanat, hercegem – megy fel a színpadra megint, én pedig elképedek. Milyen hercege? Skrillex megáll mellettem.

- Bejön? – néz fel Selenára, aki valami olyasmiről hablatyol, hogy két percünk maradt.

- Hülye vagy? – kérdezek vissza, mire felröhög.

- Én? Nem tudok róla… - nevetgél még mindig, n pedig mosolyogva ázom a fejem.

- Nem, haver, nem az én esetem. Megtarthatod – ütögetem meg a hátát, majd mindketten nevetni kezdünk.

- Haver, figyelj… - kezdi a Dj, de nem tudja befejezni, mert mindjárt megszakad.

- Miva…? – kérdezném, de nincs rá szükség.

- Joee… - dorombol Selena a mikrofonba, mire döbbenten fordulok meg. A csaj felém nyújtja a kezét.

- Igen?

- Segíts lemenni – motyogja immáron összeszorított fogakkal. Égő fejjel segítem le a színpadról, majd mosolyomat elnyomva lökök egyet Skrillexen, hogy hagyja már abba a röhögést. Ekkor azonban meglátom Ninát, aki teljesen elveszve néz rám, így felé indulok. Még mindig annak a Jamesnek a társaságában áll, és most már egy lány is velük van, aki nem kis megkönnyebbülésemre fogja a fiú kezét. Mikor már szinte ott vagyok, jut eszembe, hogy még át sem gondoltam, mit mondjak. Tétovázva szólalok meg, mert mind a hárman engem néznek.

- Nina, miért jöttél nekem, mikor Demivel beszélgettem? – kérdezem, és már tudom is, hogy ezt jól elcsesztem. Nina zavartan néz körbe, majd zöld szemei megint engem néznek.

- Hát… Eminem sietett a kajáldába, nekem jött és elvesztettem az egyensúlyomat. De ne haragudj, nem akartam megzavarni a mézes-mázos beszélgetéseteket, nehogy azt hidd, hogy közétek szeretnék állni! – vágja a fejemhez, eléggé bunkó hangnemben, majd faképnél hagy. Lehunyom a szemem, és a másik két személytől kérdezek.

- Egy 10-es skálán mennyire vagyok hülye?

- 10 – mondja a lány, de James mást vág rá azonnal.

- 11.

Fájdalmasan bólintok. Igazuk van, és meg is érdemeltem, amit Nina csinált.

- Az idő… lejárt – hallom Selena drámai hangját, ami most felettébb idegesítő. Kinyitom a szemem.

- Akkor kezdjük is el. Miley, gyere – hívja színpadra barátnőjét.

- Na, én szeretném, ha te és Joe Jonas elénekelnétek a Just A Kiss-t – kacsint Seenára, elég feltűnően. Most komolyan?!

- Neheee… - sóhajtok lemondóan.

- Hát jóó… - ilyen idióta nevetést sem hallottam még, mint amilyen Selenáé – Akkor Joe… gyere légyszi.

Odavonszolom magam, és megállok a Selenától legtávolabb lévő mikrofonnál. Mikor elkezdődik a dal, bebeszélem magamnak, hogy kibírom, csak 3 perc. Elkezdem a dalt, és közben Ninát keresem a tekintetemmel, de mivel nem találom, inkább becsukom a szemem. Mikor Selena becsatlakozik, kicsit úgy érzem, hogy elrontja az egész előadást.

A vége felé valami furcsa… félelmet érzek, így kinyitom szemeimet, amelyeket eddig csukva tartottam. Selena közeledik felém, és kacéran mosolyog rám, és a magas hangokat már szinte sikítja. Csodálkozom, hogy nem törnek ki az ablakok…

Az utolsó szavaknál már vészesen közel van, és én lebénulok. Nem tudom elhúzni a fejem, pedig mennyire szeretném. Már érzem Selena ajkait az enyémeken, és ekkor végre erőre kapok. Óvatosan eltolom magamtól, és értetlenül nézek rá, miközben ő szégyenlősen kuncog. A közönség felé fordulok, és megint Nina arcát keresem. Ezúttal meg is találom, de ő épp átfurakszik a tömegen, és rohan valamerre.

Megpróbálok minél hamarabb lejutni a színpadról, de nem sikerül, mert Sel már felhívta Skrillexet.

- Joe, ne menj messzire. Énekeld el Ninával a You Are The Music On Me-t a HSM-ből – mosolyog rám. Szóval ő is látja, hogy ki tetszik nekem… Ez jó lehetőség lenne arra, hogy elmondhassam Ninának, mit érzek, úgyhogy beleszólok az egyik mikrofonba.

- Nina, akkor gyere ide.

Azonban hiába kémlelem a tömeget, senki sem mozdul. Aztán mocorogni kezdenek, és forgolódni, hogy merre lehet a lány. De sehol nem látom Ninát.

- Nina, merre vagy? – még mindig a mikrofonba beszélek.

A válasz? Néma csend. Komolyan, mindenki elhallgatott. Egy lendülettel leugrom a színpadról, és körbe-körbe kezdek rohangálni, mint a pók a falon. Kimegyek az erkélyre, be a kajáldába, a színfalak mögé, szinte mindenkit megkérdezek, hogy látták-e a lányt, de senki.

Aztán eszembe jut a mosdó, ahonnan most Kat Von D jön ki. Odamegyek, és bekopogok.

- Nina? Bent vagy? – kérdezem, direkt jó hangosan, hogy bent is hallani lehessen. Mivel nem jön válasz, benyitok.

- Nina? – teszem fel kérdésemet hangosabban, és kicsit körülnézek. Aztán a szekrények mellett, amik a csapokat tartják, meglátok egy kilógó szoknyadarabot.

- Nina, te vagy az? – megyek közelebb, és be akarok kukucskálni, de megszólal az a valaki, aki ott ül.

- Nem! És légyszi, ne is gyere közelebb! – magas, remegő hangon, amit valószínűleg sírás eredményezett. Kicsit meglepődök.

- Öööö… okéé – állok meg, és a szekrénynek támaszkodom. – És elmondod, mi a baj?

- Miért mondanám? – értetlenkedik a lány, és igazat adok neki. Miért mondaná? De aztán szembe jut, hogy anya folyton azt mondta: ha valami problémánk van, azt mondjuk el neki és apának, mert biztos van rá megoldás.

- Hátt… talán mégis csak jobb, ha valakivel megbeszélheted… vagy nem? – bizonytalankodom. Most ugye nem mondtam túl nagy hülyeséget? Úgy tűnik, nem, mert a lány beszélni kezd.

- Hát… egy fiú miatt, aki tetszik nekem, de már szinte testvérek vagyunk. És most egy csomó lánnyal kavar, pedig én tényleg azt hittem, hogy… esetleg van köztünk valami… - meséli, és szipog egy nagyot. Hangja még mindig remeg, pedig kicsit ismerős. Az én problémám kicsi hasonlít az övére.

- Wáó… velem is valami hasonló van… - gondolkozom, hogy hogyan is mondjam el neki, hogy megértse – Van ez a lány, aki velem jött, Nina. – mondom ki végül, egy is tétovázás után – Kicsit másképp nézek rá, mióta egyszer nálunk volt egy hétig. Csak nem tudom, hogyan tudnám neki elmondani…

Azt várom, hogy talán a lány segít ebben, de nem. Ehelyett visszakérdez.

- Ahha… És ő kavar valakivel?

Nem tudok azonnal választ adni, hisz én sem tudom. De Nina nem olyan, aki minden második fiúra ráveti magát…

- Nem… Ha jól tudom, nem. És most is őt keresem… - teszem hozzá mellékesen, hogy hátha ő tudja, hol van. Reményem beigazolódik.

- Tudod, láttam őt – ismeri be, nekem azonnal felcsillan a szemem, bár nem tudom, miért bízom ebben az idegen lányban.

- Tényleg?! Hol??? – izgatott vagyok – Kérlek, mondd el! – teszem hozzá.

- A kajáldában… - sóhajtja.

- Nagyon szépen köszönöm!!! – megindulok felé, hogy megleljem, de rám szól.

- Ne!! Ne gyere közelebb! – mondja hangosan, s határozottan.

- De hát miért? – értetlenkedem. Miért nem akarja, hogy lássam őt?

- Mert megkértelek rá – mondja egyértelműen, majd hozzáteszi – Nem szeretném, ha tudnád, ki vagyok…

Erre azonnal elfog a gyanú. A hangja is ismerős. Megeshet, hogy ismerem, és akkor végem.

- Miért, talán ismerlek? – kérdezek rá gyanakodva, ugyanakkor félve.

- Nemmm, csaak… nem szeretném, ha így ismernél meg – mondja, és így máris más. Megnyugodva bólintok, bár nem látja.

- Oké, akkor majd… – nem is tudom, mit mondjak – Megismerkedünk máskor. És ne depizz! Szia!

Ezzel kimegyek, és becsukom az ajtót magam mögött. Azonnal a kajáldába futok, és körbejárom egyszer-kétszer, de Nina már sehol. Csalódottan kérdezgetek mindenkit (már másodszorra…), hogy látták-e Ninát.

Johnny Depp végre segít rajtam.

- Azt a csajt, aki veled jött? Igen, láttam… - gondolkodik el – Az erkélyre ment, ha jól láttam.

- Hálás köszönetem, Johnny – mondom neki, majd az erkély felé rohanok, szó szerint.

És valóban: Nina ott áll az erkélynél, egyedül a sok szerelmespár között. Elmosolyodom, és mellé sétálok. Jó lenne, ha mi is azért állhatnánk itt, mert szerelmesek vagyunk, nem azért, hogy kibéküljünk.

- Nina – mondom, és közben az arcát fürkészem, de ő nem néz rám.

- Joe.

- Hová tűntél? Senki sem látott vagy… negyed órán keresztül – faggatom aggódva.

- Maradjon az én titkom – jelenti ki, és még mindig nem fordul felém, ami kicsit zavar, hisz velem beszél. De erőt veszek magamon, és megemberelem magam.

- Huhh… oké, hagyjuk – adom meg magam.

- Kössz – mondja, és megint kicsit bunkó. Kihúzom magam, és eldöntöm: elmondom neki, hogy mit érzek. De ő ekkor hirtelen sietős léptekkel befelé indul, s mintha kicsit zöldebb lenne az arcszíne a normálisnál. Nem hagyom, hogy megint bújócskásat játsszon velem, így a karja után nyúlok, s még éppen elkapom azt, majd visszarántom őt magam felé.

Rám néz, és kétségbeesettség sugárzik a tekintetéből, amit nem tudok mire vélni. Attól fél, hogy bántani fogom? Azonban most már jól látszik, hogy az arca teljesen zöld. Így rájövök, hogy rosszul van. Ez a baj.

Ekkor Nina már nem bírt uralkodni magán: sikerül telibe hánynia a zakómat. Nina könnyekben tör ki, és a lábai felmondják a szolgálatot, aminek következtében összerogyik. Próbálok utánakapni, de nem érem el őt. Nem is érdekel a zakóm: az csak egy ruhadarab, viszont ő egy lány. Egy csodás lány, aki nem érdemli meg, hogy ilyenért haragudjak rá.

- Nina – guggolok le elé, és megfogom a két vállát, hogy ha elájulna, nehogy beverje a fejét. Még mindig sír, amit nézni is rossz.

- Nina, jól vagy? – kérdezem tőle, de ő megrázza a fejét. Körülöttünk egyre többek szájából hallom azt, hogy fúj, valamint azt, hogy mindenki Nináról beszél. De miért is?

- Mi a franc van? Ti még nem hánytatok? Nem tartom valószínűnek, hogy nem… - védem meg, mert látom rajta, hogy rosszul esik neki, amit mondanak róla. Felsegítem a földről, és átkarolom, hogy így tudjam megvédeni attól, hogy ismét a földre kerüljön.

- Nem, én még nem – szólal meg ekkor fölényesen egy hang, amitől kiráz a hideg. Selena.

A Gomez lány kijelentésére Nina olyat káromkodik, hogy Selena arca eltorzul, és még én is nagyot nézek. Ez nem az ő stílusa…

- Joe, hozzád jöttem. – folytatja ettől függetlenül Selena – Azt mondtam a Seventeen magazinnak, hogy járunk – jelenti be ünnepélyesen.

A karom lecsúszik Nina válláról, és döbbenten meredek a lányra. Hogy mit mondott?! Ilyen nincs! Hogy ronthat el mindent pont most?!

Nina hirtelen elindul, lesiet az erkélyről levezető lépcsőn és futni kezd, én pedig tehetetlenül nézem távolodó alakját.

- Hogy mit mondtál?! – üvöltök a lányra, aki kábán mosolyog rám.

- Nem is mondtam semmit… - ismer be, amivel teljesen összezavar.

- Most mi van, Selena?? – kérdezem, mert már semmit sem értek.

- Nem mondtam semmit, csak láttam, hogy zavar az a hülye Nina, ezért mondtam. Nem kell megköszönnöd – ölel meg, majd bemegy, én pedig totálisan tehetetlenül nézek hol Nina, hol Selena után. Most mit csináljak?

Nina biztosan azt fogja hinni, hogy van valami köztem és Gomez között, és soha többé nem fog velem szóba állni. Ha így lesz, Selenának nagyon szépeket fogok mondani, mert ezzel most nagyon elrontotta az esélyeimet, pedig már egész közel jártam ahhoz, hogy beszéljek Ninával.

De az is lehet, hogy Nina csak dühös emiatt Selenára. Mondtam már neki, hogy a Gomez lány nem az én esetem, sőt… inkább visszariaszt.

Ezért nem értettem soha Nicket. Aztán mikor Selena velem próbált flörtölni, mikor az öcsémmel járt… na azzal végképp ellőtte a maradék esélyeit is nálam.  Bár eleve nem volt túl sok.

- Istenem, remélem tényleg nem mondott semmit az újságnak – temetem az arcomat kezeim közé. Mikor körülnézek, már senki sincs ott, és az ajtón épp most lép ki egy takarítónő, hogy felmossa a mocskot.

Végül úgy döntök, hogy Nina keresésére indulok, hiszen nem hagyhatom, hogy egyedül mászkáljon éjszaka ebben a veszélyes városban. Leugrálok a lépcsőn, és tanácstalanul elindulok arra, amerre Ninát láttam menni…

Ha nem komiztok, nekem is úgy fog menni a történetem, hogy csak akkor írok részt, ha meglesz egy bizonyos számú komment a részhez...Könyörgöm! :) 

Most még nem vezetem be, de akkor...! :) Puszi^^