5. Fejezet – Dalra fel!

Halihóó:) Hoztam az ötödik részt, visszatérünk Nina szemszögéhez, de Joe is lesz még;)

Nina szemszöge:

Már az eső is csepereg, mikor az utcán rohanok végig. Nem tudom, hogy hova menjek, hisz otthon úgy tudják, Joe-éknál alszom, ráadásul a szüleim egy darabig nem lesznek otthon. Nyaralni mentek az öcsémmel, Justinnal.

Látom, hogy a közlekedési lámpa piros, amellyel jelzi, hogy álljak meg, de nem teszem. Határozott léptekkel lépek le az úttestre. Hallom egy motor hangos bőgését, amely egyre közeledik felém, de ez sem tántorít meg. A gyalogosátkelő közepénél járhatok, mikor egy piros sportkocsi tűnik fel, tőle 10 méterre. Kétségbe esem. Itt a vége, ha ez elüt, nem kelek fel többé.

- NINA! – üvölti valaki, és hátulról nekem rohan, ezzel előrébb lökve engem. Ő is rám zuhan, az autó pedig elszáguld, milliméterekkel mellettünk. Mikor megnézem, hogy ki volt a megmentőm, meg sem lepődök.

- Joe… - állok fel, és leporolom magam. Figyelem, ahogy feltápászkodik, homlokán gyöngyözik a veríték a gyors futástól. Szívem hevesen ver, hisz nagyon megijedtem.

- Nina, ezt muszáj megbeszélnünk… - szinte nem is kijelenti, hanem kéri, hogy tisztázzuk a dolgokat. Mivel még mindig az átkelő kellős közepén ácsorgunk, az autók egyre csak torlódnak, és sokan már ráfeküdtek a dudára, hogy mehessenek már. Kénytelen vagyok beleegyezően bólintani, mivel ismerem Joe-t: ha azt mondom, nem, addig nyafog, amíg meg nem gondolom magam.

Elégedetten elindul felém, kézen ragad, s egy közeli kávézóba vezet. Bemegyünk egészen a legeldugottabb, leghátsó asztalokhoz, s leülünk.

- Figyelj, Selena nagyo….

- Joe, nem akarok Selenáról beszélgetni. Ami kiderült, kiderült. Ennyi. – szakítom félbe őt, s ezzel szeretném is lezárni a témát, de ő csak nem hagyja annyiban.

- Nem, Nina, te ezt nem értheted. Selena egy undorító nőszemély. Mikor ma beszélgettem vele, még a Just A Kiss előtt… - itt köhintek egy rövidet - , akkor mondta, hogy  ő soha nem szerette Demit. Pedig hány és hány napot töltöttek együtt? Selena tudja Demi minden titkát, ő volt a legjobb barátnője, és most kiderül, hogy végig álbarát volt! És…totál rám van kattanva! Pedig elhiheted, hogy nagyon nem szívlelem. És NEM járok Selena Gomezzel! Eszem ágában sincs! – fejezi be rövidke kis monológját, s kíváncsian lesi, hogy mit reagálok majd. Zavartan lesütöm a szemem. Sejthettem volna.

- Joe, én… Hjajj – temetem kezeimbe arcomat, s mélyen legbelül megnyugodok. Mikor kikukucskálok két ujjam között, a fiú még mindig érdeklődve pislog rám, s közben próbálja elnyomni mosolyát.

- Ne haragudj – bököm ki végül. Most már nem is próbálja elrejteni a mosolyt, így szája két széle felfelé görbül, s ő bólint egyet. Aztán int a pincérnek, aki ennek következtében hozzánk siet.

- Igen, Uram?

- Jó estét, két jeges teát szeretnék kérni – mondja Joe a rendelést, bár engem nem kérdez meg. De nem is haragszom rá érte; csak udvarias akar lenni, ami igen jól esik.

- Sajnálom, de a jeges teánk elfogyott. Ma szinte miden vendégünk azt rendelt.

- Rendben, akkor…

- Akkor két forró csokit kérnénk – szólok közbe, s bájosan pislogok a pincérre, hogy ne kérdezze meg a fiútól, egyetért-e velem. El is érem a célom.

- Rendben, Kisasszony, azonnal – siet el, s közben sunyin rám kacsint. Mikor megfordult, arcomra kiül az undor.

- Fúúj… - suttogom, s grimaszolva a pasi után nézek.

- Ez se egy mai ürge… - röhög Joe. Megrázom a fejem. A pasi hamar visszatér, két, dobozos forró csokival a kezében.

- Köszönjük szépen. Mennyi lesz? – kérdezi Joe, de én is azonnal a tárcám után nyúlok.

- 3 dollár LENNE – emeli ki – De leengedem kettőre, ha a Kisasszony hajlandó velem vacsorázni holnap este.

Mindketten rám néznek. A pincér (aki nagyjából 27 éves…) reménykedve, Joe pedig röhögést visszatartva.

- Neem, sajnos… nem fog menni, mert… mert van valakim, szóval… sajnálom, de nem – nézek fel rá. Látom rajta, hogy csalódott, de hát könyörgöm…

- Hát, ezt sajnálattal hallom… - sóhajtja. Joe-ra nézek, aki van annyira gonosz emberi lény, hogy képes még jobban zavarba hozni a férfit, így kezét ráteszi az enyémre, s simogatni kezdi bőrömet ujjaival. Elpirulva figyelem a kezét. Szívem megint heves dobogásba kezd.

- Szóval, mennyivel tartozom?

- 3 dollárral – sziszegi a férfi összeszorított fogai között. Én elhúzom a kezem Joe-tól, s elővenném az én részemet, de a fiú rám szól.

- Hagyd csak, Édesem, majd én kifizetem. Meghívtalak – mosolyog rám, s odaadja az összeget a férfinak, aki elviharzik.

- Joe, ez csúnya volt… - állok fel, de arcomon vigyor bujkál.

Gyorsan kisietünk a kávézóból, majd az utcán lassítunk lépteinken. Odakint már szakad az eső, így mindketten fejünkre húzzuk a kapucninkat.  Először némán sétálunk, majd Joe szólal meg.

- A srácokkal azt beszéltük, hogy lassan abbahagyjuk… - kortyol bele a meleg italba.

- Mit? – kérdezek vissza, s remélem nem arról beszél, amire gondolok.

- Hát a JoBrost… - mondja, mintha ez egyértelmű lenne. Hirtelen megtorpanok. Nem. Nem hagyhatják abba.

- Most hülyéskedsz? – kérdezem, mire ő is megáll, s visszanéz rám.

- Úgy nézek ki? – mutat végig magán.

- Általában igen… - teszem csípőre a kezem, s bólogatok hozzá. Elneveti magát, de a szeme komolyan csillog.

- Jóó, de ilyennel nem viccelnék, Nina – sóhajtja.

- Joeeee… kérlek, csak viccelj! Nem lehet vége a Jonasnak! – szaladok hozzá. Némán tovább indul, én pedig tartom a tempót, s közben végig őt fürkészem, és néhányszor beleiszom a forró italba.

- Tudod, nem végleg gondoltuk, csak egy kis időre. Egy pár…hónapra? Évre? Szóval csak egy kis szünet. Nick…és én is. Szeretnénk egy szólólemezt. Én már évek óta, ő pedig, mióta a Little Bit Longert énekli. Kevin meg ugye Danielezne már egy kicsit, nyugiban… - fejti ki kicsit bővebben, én pedig magam elé meredve próbálom feldolgozni az infókat.

Szünet. Pár év. Szólólemezek. Házasság. Little Bit Longer. Nyugalom. Csak szavak jutnak el a tudatomig.

- Meg hát én a színészkedésbe is szívesen belekóstolnék – fűzi hozzá, kicsit félénkebben.

- De Joe… Ott volt a Camp Rock. Az nem elég? – kérdezem tőle zavartan.

- Áh, az egy kis ízelítő volt csak. Disney. De én valami nagy, komoly szerepet akarok! – mondja lelkesen.

- Joe. Minden második kiscsaj Shane Gray-be szerelmes… - értesítem, mintha ezt eddig nem tudta volna.

- És?

- Szerinted az nem nagy szerep? – nevetek.

- Nem – ránt vállat, s kiissza az összes maradék forró csokit, majd kidobja az üres dobozt. Némán figyelem a mozdulatsort, majd azt veszem észre, hogy Joe engem fürkész.

- És te? Mit tervezel most, hogy befejezted a sulit? – indulunk tovább, s lassan andalgunk egymás mellett a sötét utcákon. Az eső úgy szakad, mintha dézsából öntenék.

- Igazából ezen még nem igazán gondolkoztam… - vallom be – Arra gondoltam, hogy vagy komolyabban elkezdek foglalkozni az írással, vagy… mindegy – legyintek, s lehajtom a fejem. Nem feltétlenül szeretném neki bevallaui, hogy éneklésen vagy színészeten gondolkodom.

- Na, mondjad! Figyelek! És biztos nem hülyeség – biztat, s átkarol.

- Hát tudod. Arra gondoltam, hogy esetleg… éneklés vagy színészet – bököm ki gyorsan, s összeszorítom a szemem. Várom, hogy nevessen, de nem hallom. Felnézek rá.

Azt látom, hogy mosolyogva viszonozza a pillantásom.

- Szerintem nagyon jó ötlet – szorongat meg óvatosan.

- Köszi… - mosolyodom el én is. Mindig ez van. Ha egy Jonas mosolyog, akkor én is. Nem bírom megállni, hogy ne.

Azt veszem észre, hogy visszaértünk a buliba.

- Ezt hogy csináltad? – kérdezem csodálkozva.

- Mit? – nyitja ki előttem az ajtót, amin én vonakodva lépek be. Odabent Joe leveszi a pulcsiját, s alatta egy világos rózsaszín izompólót visel, ami elég vicces, így kicsit kuncogok rajta.

- Hogy ide kerültünk…megint – mondom, mikor megnyugodok.

- Ja. Titok – mosolyog – És amúgy gonosz vagy.

- Nina, hová tűntél? – siet hozzánk Skillex. Ennyire hiányolt volna?

- Csak…szellőztettem a fejem – mosolygok rá.

- Oké. Akkor hangolj, ti jöttök – tol minket a színpad felé.

- Micsoda?

- Mikor elmentél, ti énekeltetek volna Joe-val. És akkor most bepótoljátok. Érteed? – taszigál minket, továbbra is az emelvény irányába.

- Demi, kedvesem, gyere fel a színpadra! – mondja éppen Selena, mire Joe felhorkan melletem. Én inkább elröhögöm magam. Selena biztosan megölelte Joe-t, mert ruháján egy oda nem illő folt ékeskedik. Demi felmászik a színpadra, s megkeres minket a szemével. Mikor meglátja a Jonas srácot, elmosolyodik, és biccent egyet.

- Én szeretném hallani, ahogy Joe és a barátnője, Nina eléneklik a Why Don’t You Love Me?-t – mosolyog, mire sokan felujjonganak. Selena értetlenül néz körbe, majd szájához emeli a mikrofont.

- A…a barátnője?

Erre kisebb csend támad, s mindenki felénk fordul. Én elpirulva piszkálom a körmömet, Joe pedig zavartan felém fordul. És ekkor Demi megmenti a helyzetet.

- Hát…igen, mert ugye mégsem mondhatom azt egy lányra, hogy valakinek a barátja… - mondja egyértelműen.

Mindenki helyeselni és bólogatni kezd, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtok. Joe-ra nézek, aki biztatóan elkezd a színpad felé tessékelni.

Félek. Még soha nem énekeltem sem Joe, Nick vagy Kevin előtt, sem ekkora közönség előtt. Nem tudom, mit fognak szólni a hangomhoz… De nem is érdekel. Szeretek énekelni, jó leszek, és Joe biztos segít majd nekem, ha elrontok valamit. Egész magabiztosan lépkedek fel a lépcsőn, s megállok az egyik mikrofonnál, Joe pedig mellettem a másiknál.

- Figyelj, Selenánál biztos jobb leszel, és hidd el, én tudom, hogy jó hangod van – suttogja a fülembe még bíztatólag, majd felcsendülnek a dal első hangjai.  

Joe kezdi, hisz övé az első verszak. Még mindig elkápráztat a hangja. Lehunyom a szemem, és csak hallgatom, ahogy sorról sorra egyre közelebb érünk a refrénhez. Aztán, mikor be kell kapcsolódnom, kinyitom a szemem, s rendesen éneklem Joe-val együtt a szöveget.

Aztán következik az én versszakom. Miközben éneklek, minden tekintetet magamon érzek, de nem zavar, sőt, jól esik. Joe ismét bekapcsolóik, és végül együtt befejezzük a dalt. A végén Joe mellém lép, s magához szorít a jobb karjával, én pedig visszaölelem, s mosolyogva nézem, ahogy Skrillex ujjong, Demi elégedetten bólogat, Johnny Depp tapsol. Még Joe is összecsapkodja a tenyerét, pedig őt is dicsérik, nem csak engem.

Selena kissé idegesen lépked fel a emelvényre mellénk.

- Köszönjük, csodás volt… - mondja cinikusan a mikrofonba, mire többen is huhogni meg értetlenkedni kezdenek odalent.

- Mi bajod van neked? Nem tudod, ki a tehetséges, és ki nem?- kiabálja Skrillex – Nina nagyon tehetséges! Te mondjuk kevésbé…

Ezzel nagyon beégeti a lányt, és többen is nevetni kezdenek, vagy épp egyetértően bólogatni. Hayley felszalad a színpadra, és elveszi Selly-től a mikrofont.

- Bravo! Nagyon szép volt Nina! – mondja, és tapsolni kezd, ezzel a többieket is „felszólítva” még egy sor ujjongásra.

- Köszi… - mosolygok – Köszi, srácok.

Itt Skrillexre, Demire, Hayleyre, A Paramore többi tagjára és Joe-ra nézek, aki épp egy üvegből iszik vizet.

- Nos, azt hiszem, a ma estét ezzel a produkcióval zárhatjuk le – néz az órájára Hayley, és mosolyogva int egyet.

Joe-val lesétálunk a színpadról.

- Komolyan óriási voltál – ölel meg jó erősen.

- Na jó, azért annyira nem voltam jóó, ne csináljátok már – nevetek, de viszonzom a gesztust.

- Dehogynem – szólal meg egy lány a hátam mögött, mire felé fordulok, és kicsit meglepődök. Kicsit…