6. fejezet – Féltékeny ex barátnők

- Taylor…Swift… - nyögdécselem.
- Igen, én. Szóval miattad szakított velem Joe telefonon fél perc alatt? – indul el felém, s megragadja egy hajtincsemet.
- Hé…figyelj, mit szólnál, ha elengednéd a.. hajamat? – kérdezem, de ő megvetően néz rám.
- EZÉRT a csajért hagytál el, Joe? – emeli fel a hangját a szőke lány.
A fiú rémülten nézi a jelenetet.
- Nem… Nem Taylor. Azért hagytalak el, mert nem bírtam veled – mondja Joe egyértelműen. Erre a lány ránt egyet a hajamon, mire én felkiáltok a fájdalomtól.
Joe közelebb akar lépni.
- Nem, ott maradsz! – emeli fel mutató ujját a lány fenyegetően.
De én eközben ügyeskedem egyet: sikerül odanyúlnom Taylor hajához, s én is meghúzom göndör fürtjeit.
- Mi a….? – enged el, s a hajához nyúl, majd rám néz. Szemében düh tükröződik.
- Nina, ez rossz ötlet volt… - hajtja le a fejét Joe. Értetlenül rá nézek, de ekkor Taylor elvisítja magát.
- Hozzá mertél érni a HAJAMHOZ?! Most komolyan ennyire felhúzza magát ezen?
- Igen, hozzá mertem – húzom ki magam, s mélyen a szemébe nézek.
Dühösen tátog, de hang, az nem jön ki a torkán. Joe már látja, hogy baj lesz, így gyorsan elém áll, hogy a lány ne tudjon lerohanni.
- Szerinted ha elé állsz, minden oké? – kérdezi Taylor megvetően, s röhög hozzá egyet.
Ekkor egy idegen férfi sétál Taylor mellé.
- Baby, ne is foglalkozz velük. Menjünk – fogja kézen a lányt. Az még egy utolsó, randa pillantással illet minket, s aztán elfordul.
- Nina, minden oké? – jön oda Demi, és átkarol.
- Honnan tudod, hogy… ki vagyok? – teszem fel neki a kérdést.
- Öh… én mindent tudok – kacsint rám. Eközben Joe-t keresem a szememmel, aki megint Selenával beszélget. Demire nézek, és odamegyünk a közelükbe.
- Szóval a barátnőd, he? – bólogat Selena, sértett arckifejezéssel.
- Nem, nem a barátnőm! De te sem vagy az! – magyarázza Joe.
- Lehet, de voltam! – vágja rá Selly.
- De az régen volt. És mit számít az már most? – kérdez Joe.
- Hát, ha már szakítasz velem, legalább egy jobbal gyere össze, ne egy ilyen kis senkivel! – mondja a lány.
- Kösz, jól esik – emelem fel a kezem, s bólintok hozzá.
Joe felém fordul, s látom az arcán, hogy bántja, amiért hallottam ezt a beszélgetést.
- Gyere, igyunk valamit – mondja Demi, és még mindig átkarolva engem, elindulunk a büfé felé.
- Rohadtul nem értem… Miért most száll rá minden csaj Joe-ra?
Felülök az egyik bárszékre és kérek magamnak egy kólát.
 - Ne tántorítson el semmi. Joe-val nagyon összepasszoltok – ül mellém a lány.
- Neked nem tetszik Joe? – kérdezem tőle.
- Nem, nem igazán – rázza a fejét mosolyogva – Ő a legjobb barátom, sok dolgot csak neki mondok el, de ennyi. Neki sem tetszem én, maximum azért, mert hasonlítok rád.
Magam elé meredek. Demi sokkal jobb, mint én. Lehet, hogy csak azért tetszem Joe-nak, mert hasonlítok Demire.
- Szerintem fordítva van… - sóhajtok.
Demi leteszi az ásványvizet, amit kért.
- Figyel ide. Mivel én mindent elmondok Joe-nak, ő is elmond nekem mindent. Hidd el, hogy te teszel neki – nyugtat meg. – Éés, neked tetszik Joe?
Már épp válaszolnék, mikor látom, hogy jön a fiú.
- Sziasztok csajok – áll meg a két szék között, és ő is rendelne valamit, de mikor ránéz a pultos lányra, megrökönyödés ül ki az arcára. A lány is ránéz, hogy ki az új vendég. Mikor meglátja Joe-t, a vállára dobja a törlő rongyot.
- Szerbusz, Joe – fonja össze a karjait.
- Ehh….Mandy….szia…. – áll mögém Joe.
Értetlenül bámulok Demire, de most még az ő tekintetében is tudatlanságot látok.
- Ő az új csajod? – bök felém a fejével.
- Nem…
- Persze, gondolom, hogy nem. Remélem tudod, hogy én még mindig szeretlek, és vissza jöhetsz hozzám, ha akarsz… - változik meg a lány hirtelen, és kacsint egyet, majd elfordul.
- Nina, megyünk? – néz rám Joe hirtelen.
- Persze, menjünk… - állok fel.
Demi is lekászálódik a székről, és megölel.
- Valamikor talizunk, és akkor majd beszélgetünk, jó? – kérdezi mosolyogva. Boldogan bólintok, hisz nagyon szeretem őt.  Elköszönök azoktól, akik még ott vannak, majd kimegyünk, és beülünk az autóba.
- Mit beszéltetek Demi-vel? – indítja be a motort a fiú, s kiáll a parkolóból.
- Hát mondta, hogy ő a legjobb barátod, meg hogy tetszem neked, meg kérdezte, hogy te is tetszel-e nekem, meg ilyenek…  - mondom, miközben zavartan tekergetem egy hajtincsemet.
Joe satufékez egyet, mire kicsit megijedek. Pislogás nélkül mered rám.
- Ezt most komolyan mondod?
- Joe, ne akadj ki. Csak azért mondta el, mert látta, hogy zavar engem ez a sok lány körülötted… - mondom, de a végére elbizonytalanodok.
Ezt biztos el akartam neki mondani?
- Zavar….? – kérdezi, s ismét beindítja a motort.
Már koránt sem annyira feldúlt, mint néhány pillalanttal ez előtt.  Sóhajtok. Nem, nem volt jó ötlet elmondani.  De már nincs visszaút.
- Hát… Igen, Joe, zavar – ismerem be, majd rá nézek.
Arca nem tükröz semmilyen érzelmet, tekintetét egyenesen az útra szegezi. A hazaút további részét kínos csendben töltjük, ami engem személy szerint nagyon zavar.
Mikor odaérünk, halkan megyünk be a házba, hogy ne keltsünk fel senkit. Én egyből ahhoz a szobához indulok, amelyik itt, a Jonas házban a számomra van kijelölve. Joe pedig jön utánam, akár egy hűséges kis kutya. Ahogy az ajtóhoz érek, felé fordulok. Pillantásában zavart vélek felfedezni, s érzem, hogy vibrál közöttünk a levegő. Csendben nézzük egymást, s én úgy látom, mintha arca szép lassan közeledne felém. Végül megtöröm a néma csendet.
- Köszönöm, hogy elvittél magaddal  - sütöm le a szemem – Jól éreztem magam.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. És ennek örülök – mondja halkan, egy apró mosoly kíséretében.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb hajolok hozzá, és egy gyors puszit nyomok az arcára. A gyomromban mintha száz- és százmillió pillangó röpködne, s úgy érzem, hogy a hasam mintha összeszűkült volna. Mikor visszatérek eredeti pozíciómba, úgy látom, Joe arca pirosabb eredeti bőrszínénél; tehát zavarba hoztam. Mikor nem mond semmit, és nem is viszonozza a gesztus, kissé csalódottnak érzem magam.
- Jó éjt, Joe – mosolygok rá még egyszer, és bemegyek a szobámba, majd becsukom az ajtót magam mögött, s féloldalasan nekidőlök.
Felsóhajtok. Örültem volna, ha ő is ad egy puszit, vagy rám mosolyog, vagy valami, de most semmi jelét nem mutatta annak, hogy még mindig tetszenék neki.
Azonban most hallom, hogy Joe nekiveti hátát az ajtónak, és halkan elkáromkodja magát.
- Szeretlek, Nina – sóhajtja suttogva.
Még én is alig hallom, de tisztán kiveszem ezt a két szót, mire elönt a pír. Itt van annak a jele, hogy tetszem neki.
- Én is téged, Joe – mondom magamban.
Még véletlenül sem hangosan, nehogy meghallja. Nagy nehezen, de ellököm magam az ajtótól, s úgy ahogy vagyok, beledőlök a puha ágyba, majd pár másodperc múlva így merülök el édes álmaim világába…