1. fejezet - A buli elkezdődik

Na, hoztam is nektek az első fejezetet!  ;) nem húzom az idő megható beszéddel: VÁGJATOK BELE BÁTRAN!

10 perce, hogy kijöttem a szóbeli érettségiről, és őszintén remélem, hogy nem csak szerintem ment jól. A hátamat nekivetem a falnak, és próbálom lelassítani az izgalom hevében felgyorsult szívverésemet. Ekkor azonban kedves ősellenségem, Sarah lép ki  az ajtón magabiztosan. Mikor meglát, határozottan felém indul.
- Na mi van? Most már leérettségizett nő vagy. Vagy valami olyasmi.... Még mindig Joe Jonas-ról fogsz álmodozni? - teszi csípőre a kezét szemrehányóan.
Hát igen. 7 pecsétes titok, hogy ismerem a Jonas tesókat. Sőt, mi több... nincsenek is náluk jobb barátaim. És igen, álmodozom Joe-ról, de ez meg előtte nagy tabu téma. Joe vicces, helyes, jó fej, és nála rendesebb fiút sem ismerek. Ki ne álmodozna róla?
- Sarah, már mondtam. Igen - adok tömör és kissé goromba hangsúlyú választ. Mégis miben fáj az neki, hogy ki tetszik nekem?
A telefonom egy rövid rezgéssel jelzi, hogy üzenetem érkezett.
„Na, hogy ment? Mit húztál? Hívj fel, ha végeztél. Joe:)”
Halkan felnevetek. Ez is jó fej tőle, hogy érdekli. Mosollyal az arcomon nyomok rá a 'Hívás' gombra. Egy-két csengés után fel is kapja, és bizsergető hangon beleszól.
- Na?
- Okés volt... - nevetek.
- És mit hú...
- Joe. Ezt most hagyjuk, légyszi - kérem meg, arcomon még mindim mosollyal, mire Sarah furán néz rám.
- Rendben- 5 perc, és ott vagyok. Szia - teszi le.
- Mi?? - kérdezem gyorsan, de már késő. Megszakadt a kapcsolat.
- Ó, remek - lököm el magam a faltól, és kifelé veszem az irányt, de érzem, hogy kedves "barátnőm" a nyomomban van. Nem különösebben zavar, mert tudom, megeshet, hogy ő is most indul el. De mikor hozzám hasonlóan megáll a suli előtt, idegesen felé fordulok.
- Mit akarsz? - vetem oda neki.
- Milyen Joe-val beszéltél? - fonja össze a karjait, és kérdéssel válaszol kérdésemre.
Ám ekkor egy gyönyörű, fekete Ferrari gurul az iskolaépület elé, sötétített ablakokkal, majd mellettünk lefékez. Az ablak elindul lefelé, de a sofőrrel szem magasságban meg is áll. Meglátok egy profin bevasalt, sötétbarna hajat, valamint egy pilóta szemcsit, és már tudom is, hogy ki van itt. Joe a homlokához emeli két ujját, és így tiszteleg.
- Áh, nem érdekes. Szia - megyek át az anyósülés felőli oldalra, majd beülök a fiú mellé.
- Légyszi, húzd fel az ablakodat - motyogom alig hallhatóan a fiúnak, mert roppantul idegesített, ahogy Sarah próbálta kideríteni a srác kilétét.
- Okéé - húzza fel az ablakot - Amúgy....cuki ez a...az...ünneplő.. - néz végig rajtam, mire automatikusan lejjebb ráncigálom a miniszoknya alját, és be akarom gombolni a kivágott blúz legfelső gombját, de az még hülyébben nézne ki, így azt érintetlenül hagyom.
- Hülye ünneplő.... - gondolom magamban kicsit zabosan.
- Hová megyünk? - kérdezem érdeklődve, mikor a fiú beletapos a gázba.
- Hát, te sürgősen haza átöltözni - nevet, mire rányújtom a nyelvem.
- Amúgy ez a...csaj... a barátnőd? - néz rám egy féltized másodpercre, majd tekintetét visszaszegezi az útra.
- Sarah? - meredek rá, és kihasználom, hogy nézhetem őt anélkül, hogy ő is engem nézne.
- Honnan kéne tudnom? - kérdez vissza azzal a tipikus, Joe-s mosolyával.
- Hát, találd ki... - mosolygok vissza rá. Befordul az utcánkba anélkül, hogy egy szót is szólna, majd pár pillanat múlva befékez a házunk kapuja előtt.
- Na, sipirc öltözni. Bulisan készülj! - figyelmeztet, majd kiheseget az autóból.
- Oksaa... - nevetek, miközben kinyitom a zárat, és besietek a házhoz. Aztán eszembe jut valami, és visszafutok hozzá.
- Amúgy mikori a kocsi?
- Jaaa... tegnap előtti - húzza végig a kezét érzékien a bőrkormányon - Csak tanultál, és nem akartalak ilyesmivel zaklatni... - mosolyog ki az ablakon.
- Értem - megyek be végre, és felsietek az emeletre. Még senki sincs itthon. Anya elvitte Drew-et a vidámparkba, apa pedig dolgozik.
A szobámban gyorsan összeállítok magamnak egy buli szerelést, rekordidő alatt magamra kapkodom a ruhadarabokat, és már mennék is vissza, de a lépcsőn eszembe jut valami, így megtorpanok egy pillanatra. Visszaszaladok egy pulcsiért, mert estére vihart mondtak.
Ismét rohanok lefelé a lépcsőfokokon, de megint eszembe jut valami, úgyhogy ismét megállok.
Anya azt mondta legutóbb, hogy az ő megítélése szerint Joe-val forr közöttünk a levegő, mióta ott voltam a srácoknál egy hétig. Hát , lehet. Medencéztünk, sütögettünk, üvegeztünk...nem volt semmi.
Aztán Nick és Kevin. Ő szerintük is van valami a levegőben. Nekem ennyit mondtak. Gondolom Joe-nak sokkal többet, mivel a tesójuk...
Na jó, tudom, elszaladt az idő, úgyhogy már futok is ki a kocsihoz. Közbe eldöntöm: nekem tetszik Joe. Már csak rajta áll, hogy mi lesz.
Gyorsan bepattanok a Ferrariba.
- Mi tartott ennyi ideig? - bőgeti fel a motort a srác.
- Semmi - kötöm be a biztonsági övet.
- Ja, az úgy jóó - nevet. Látom, hogy nála is van pulóver a hátsó ülésen, így én is odadobom az enyémet. Aztán halkan meghallom a rádióból szóló dallamokat, amelyek ismerősen csengenek. Feljebb tekerem a hangerőt, és felismerem a fiúk második albumát. Ez a legújabb.
- Komolyan a saját lemezeteket hallgatod? -  nézek rá.
- Hát tudod.... Míg bent voltál, elénekelgettem itt magamban - marad a tekintete az úton.
- Akkor most is légyszi - kapcsolok át a Hello Beautiful-ra. Kissé értetlenül néz rám, de aztán lágy hangján énekelni kezd. Az eget kémlelem, és közben emésztgetem a dalt magamban. Nem sokkal később a jármű megáll egy szórakozó hely előtt. A bejáratnál paparazzik tömkelege lökdösődik a jobbnál jobb képekért. Az autóban felkapom a pulcsimat és a kapucnimat, hogy ne tudják lefotózni az arcomat. Az kéne még.
- Na, gyere - száll ki Joe, mikor látja, hogy szalonlépesnek érzem magam. Én is kipattanok, majd a fiú megragadja a karom.
- Hallod, nélkülem nem engednek be, úgyhogy ne maradj le - indul el a bejárat felé, ahol két nagy, néger Security-s ember állja az utunkat.
- Helóó... Joe Jonas vagyok, ő pedig velem van - mondja menőn a fiú, mire az őrök bólintva elállnak előlünk.
Tátva marad a szám. Egy hatalmas színpad, táncparkett, kajálda... hűű.
- Joe. Hova hoztál engem? - kérdezem tőle, mikor Johnny Depp odaint nekem, és közben mosolyog.
- Bulizni - válaszolja egyszerűen.
- Hát azt... látom - fordulok Rihanna és Chris Brown után, akik kézen fogva vonulnak be.
- Te, ezek járnak? - bökdösöm Joe vállat, mire ő is utánuk bámul.
- Úgy látszik - bólint, majd eltűnik mellőlem. Hogy lehet ilyen? Egyedül ácsorgok a tömeg közepén, és csak bámulok a hírességekre, akik láthatóan nem értik, mit keresek én közöttük ezen a hatalmas rendezvényen.


Hát, ő volt nektek az legelső fejezet:) remélem tetszett, és azt is, hogy komiztok nekem páran...:) puszi^^