Joe előhúz egy nyakláncot, amelyen az ő neve van medálként. Meghatódva veszem át az ajándékot, és csak bámulom.
- Joe… - ennyit tudok mondani.
Erre ő az inge nyakához nyúl, és előhúz onnan egy másik láncot. Azon az én nevem van. Enyhén tátott szájjal nézem.
Aztán az arcát kezdem fürkészni, amin mosoly bujkál.
Kevin ujjongani kezd Nickkel és Lindával egyetemben, a közönség pedig heves tapsviharban tör ki. Elpirulva nézek arra, és azt látom, hogy Demi lelkesíti őket. Elnevetem magam.
- Csókot! – kezd el üvölteni a lány, és többen is csatlakoznak hozzá, köztük a színpadon állók is.
Csak megrázom a fejem. Visszanézek a mellettem álló fiúra, aki szintén kissé vörösebb eredeti bőrszínénél. Alsó ajkaiba harapva néz szemeimbe.
- Mi legyen? – tátogja alig látatóan, mire tehetetlenül vállat rántok.
Erre felém hajol, mire én bepánikolok. Nem csókolhat meg!
Nem is teszi: csak egy hosszú, lágy puszival ajándékoz meg az arcomon. Lesütöm a szemem, és úgy érzem, ég az arcom.
- És ez volt a Jonas Brothers! – mondja Britney a mikrofonba, jelezve, hogy kicsit elhúztuk a dolgokat.
Elindulunk lefelé, elől megy Kevin, utána Lindz és Nick kézen fogva. Aztán mi Joe-val.
Ahogy lelépünk a színpadról, páran felállnak és felénk rohannak. Villognak a vakuk, Britney pedig a színpadról kéri őket, hogy foglalják el a helyüket, mert még nem ért véget a díjátadó. Joe automatikusan a kezemért nyúl. Megszorítom a kézfejét, hogy ne tudjunk elszakadni egymástól, mert egyre többen gyűlnek körénk, és csak úgy záporoznak a kérdések minden felől.
Végül valaki akkorát ránt rajtam, hogy kezem kicsúszik a fiúéból, és bekerülök az újságírók gyűrűjébe.
- Joe! – kiabálom kétségbe esve, de nem érkezik válasz.
Itt hagyott volna?
Ekkor megint megragad egy kéz, és rángatni kezd, ki a tömegből. Kétségbe esve kapálózok össze-vissza, de ekkor meglátom, hogy Demi az.
- Demi… - testem már remeg, és szerintem egy kicsi sokkot kaphattam.
- Igen. Gyere, haza megyünk – karol át, és kikísér a még folyó díjátadóról. Annyit látok, hogy a biztonságiak elkezdik szétszalajtani az összeverődött újságíró hadat.
- De Joe…
- Majd hazajön.
A vörös szőnyegen is végig paparazzik kísérik az utunkat, ami már kicsit zavaró. Hál’ Istennek, a limuzin már vár ránk. Sietve beülök, és a sötétített ablak mellé húzódom. Demi szorosan mellém ül.
- Figyelj, minden oké. Ez most csak a nyaklánc miatt van – nyugtat mosolyogva.
Erre az ékszerre nézek, amit még mindig a kezemben szorongatok. Demetria is nézi, és mintha egy kis irigységet vélnék felfedezni a szemeiben.
- Demi… - szólítom meg, mikor már hosszú percek óta csak nézi a három betűt.
- Jaj, bocs. Elbambultam… - rázza meg a fejét.
- Irigy vagy rám…? – kérdezem félénken.
- Nem, csak… jó neked – néz ki az ablakon, kissé szomorúan.
- Miért?
- Mert látod, szeret valaki. Biztos lehetsz benne. De én… nem tudok bízni senkiben – vallja be.
- Bennem bízhatsz, Demi. Én szeretlek, komolyan. És soha nem hazudnék neked – mosolygok rá.
- Oké, de fiú… Na, érted – nevet fel kicsit kínosan.
- Jaaa – világosodom meg – Biztos lesz majd valaki… - vígasztalom.
- Persze, de nekem tényleg… szükségem van valakire, akinek kiönthetem a lelkemet, az érzéseimet. És ha te most összejössz Joe-val, márpedig az lesz, akkor ki lesz nekem? – kérdezi, mire megáll az autó, mert megérkezünk.
- Hát, akkor… ha tényleg így lesz, akkor majd… együtt átjárunk hozzád. Az nem lesz jó? – szállok ki a kocsiból.
- Dee, csak… téged zavarni fog, ha Joe-t ölelgetem, vagy ilyenek. És az olyan rossz lesz. De komolyan. Úgy már nem lesz az igazi – sóhajtja.
- De hát… - értetlenül nézek utána, mert előre indult.
- Köszönöm – mosolyog rám vissza – Legalább megpróbálod.
Kissé értetlenül török át a ház elé csődült fotósok tömegén, és bemegyek Demi után a házba.
- Haragszol rám? – kérdezem, miután bezárom az ajtót.
- Dehogyis! – mosolyog rám – Nem állok a szerelem útjába – kacsint rám.
- Demi…
- Vacsizunk? – szakít félbe.
- Persze, vacsizzunk – egyezem bele. Biztos túlteszi magát rajta.
Összeüt egy finom salátát. Már épp bekapnám az első falatot, mikor megcsördül a telefonom.
- Igen? – veszem fel.
- Jó estét, Tony Chac vagyok, a BRAVO magazintól hívom, és lenne néhány kérdésem – hallom.
- Ne haragudjon, de nem szeretnék válaszolni – mormogom.
- Később kereshetem?
- Napok múlva. – teszem le.
De megint megcsörren.
- Nina vagyok – szólok bele.
- Itt Carly Grys. A Popcorn magazintól hívom. Válaszolna pár kérdésemre?
- Ne haragudjon, de most nem alkalmas – rázom le, és lerakom a telefont.
Az megint bejövő hívásról tájékoztat.
- Demiii… - nyögöm, mire ő a telefonért nyúl.
- Demi vagyok. Nem, nincs itt. És nem akar válaszolni. Erről pedig én nem akarok. És erről pedig nem áll jogomban nyilatkozni. Heló – ezzel leteszi, és kikapcsolja a készüléket.
- Köszi. De honnan tudják a számom? – értetlenkedem.
- Áh, ezek mindent megszereznek – nyögi, és bekap egy adag salátát. Jó látni, hogy rendesen eszik.
- Szeretlek, Demi. És kérlek, ne haragudj rám – hajtom le a fejem.
- Nem haragszom, és én is nagyon nagyon szeretlek – mosolyog, és a vállamra teszi a kezét.
- Okéé… - bekapom az utolsó villányi salátát, és felállok, hogy elmosogassam a tányért.
- Hagyd csak. Menj, feküdj le, hidd el, jobb lesz – mosolyog rám őszintén.
- Hát… rendben…
- Mindjárt felmegyek hozzád. Menj csak – áll fel, és a mosogatóhoz lép.
- Okés – megyek fel a lépcsőn.
Ahogy belépek a szobámba, az ablakban megpillantok egy fotóst, így behúzom a függönyt és átöltözöm pizsamába. Telefonomat visszakapcsolom egy pillanatra, és máris csörögni kezd, így lenémítom. Odaállok az ajtóba, és hallgatózom egy kicsit. Demi épp jön fel a lépcsőn, így leülök az ágyamra.
- Na, kész vagy? – lép be.
- Teljesen és minden szempontból – bólintok engedelmesen.
- Értem… - nevet, és megölel.
- De túlélem. Túléljük – karolom át.
- Igen, így lesz – biztosít – Na. Jó éjszakát.
- De Joe…
- Joe-val majd reggel beszélsz.
- Szeretem őt, Demi – mondom ki azt, amit eddig magamnak sem voltam képes beismerni.
- Tudom – bólint mosolyogva – Édesek vagytok. Holnap megmutatom a KCA-t. Aludj!
Leoltja a lámpát, és kimegy a szobából. Hallom, hogy bekapcsolja odalent a TV-t.
Leülök az ágyra, és előhúzom a telefont. Most is csörög, de kinyomom, és gyorsan belépek a névjegyzékbe.
Megkeresem Joe nevét, de aztán meggondolom magam, és Lindát hívom fel.
- Nina – kapja fel Nick.
- Én – válaszolok.
- Hol vagytok? Demivel eltűntetek.
- Tudom. Itthon vagyunk – mondom.
- Mi?
- Itt-hon va-gyunk – szótagolom el neki, halkan nevetve.
- JOE! Otthon vannak! – kiabálja, amiért én kicsit távolabb tartom a fülemtől a mobilt.
- Nina – szól bele Joe. Jó hallani a hangját.
- Joe.
- Jól vagy?
- Nem. Gyere haza. – ezzel megszakítom a beszélgetést, és kikapcsolom a telefont.
Csendben fekszem az ágyban, és gondolkozom.
Aztán meghallom, hogy Demetria jön fel a lépcsőn, így alvást színlelek.
Most kicsit olyan, mintha ő lenne az anyukám. De tényleg. Ellenőrzi, hogy alszom-e.
- Nina. Alszol? – kérdez rá, mire felemelem a fejem.
- Nem – suttogom.
- Akkor gyere – húz fel az ágyból, és lemegy a lépcsőn. Halkan követem, és leülök a kanapéra. Felhúzom a lábaimat, és érdeklődve pillantok a tévére.
- Joe Jonas ma nagyot alakított a Kids Choice Awardson, amikor is egy nyakláncot adott kísérőjének, Ninának. A megható pillanatok sok mindenkit megérintettek, köztük a másik két testvért, valamint Nick barátnőjét, Linda Millert, és többek között még Demi Lovatot is, aki még lelkesítette is a közönséget a tapsra és ujjongásra. Íme pár képkocka – mondja a szőke nő a tévében, majd valóban bejátsszák azt a jelenetet. Demivel mosolyogva bámuljuk a képernyőt, mikor valaki majdhogynem beesik a bejárati ajtón.
- Nina – torpan meg Joe, és csak bámul rám.
- Joe? – állok fel. Mögötte Nick és Lindz állnak, és becsukják az ajtót.
A fiú nem mondd semmit, csak hozzám siet, és szorosan magához ölel. Mélyen beszívja a hajam illatát, én pedig próbálok levegőhöz jutni, miközben köré fonom a karjaimat.
- Nina… kérlek, tényleg feküdj le most már. Csak ezt akartam mutatni – mondja Demi, mire Joe elenged.
- Felkísérem –jelenti ki, és elindulunk.
- Joe, maradj – szól rá Demi, de mosolyogva néz minket.
- Nem. Felkísérem – mondja, ellentmondást, nem tűrő hangon, majd tolni kezd felfelé a lépcsőn.
- Joe, engedj el – nevetek, mikor még mindig erőszakkal tol felfelé, fokról fokra.
Erre elenged, és karjával megtámaszkodik a fejem mellett, a falon, így elzárva előlem az utat.
- Mit csinálsz? – kérdezem halkan.
- Őrültséget – válaszol, és megcsókol, de csak egy rövid pillanatra, mert Nick és Linda tűnik fel a lépcső alján.
- Bocsi, nem zavarunk – mennek el mellettünk, és elfojtanak egy-egy mosolyt.
Én kihasználom az alkalmat, és gyorsan kibújok Joe karja alatt, majd a szobámba osonok. Várom, hogy utánam jöjjön.
- Ügyes… - csukja be az ajtót. Csak vállat rántok, és magam mögé támaszkodom mindkét kezemmel.
- Hogy vagy? – ül le mellém.
- Öh.. áradtan, idegesen, kicsit sokkkosan… - sorolom.
- Érteem… és hogy tetszik a lánc? – kérdezi, hogy kicsit oldja a feszültséget, ami jól esik.
Elpirulok.
- Nagyon, köszönöm.
- Mennyire nagyon? – kérdezősködik tovább.
- Amennyire a szemeid… - csúszik ki a számon, mire ő pirul el.
- Ne haragudj, nem akartam ilyet mondani… - kérek bocsánatot.
- Ja, neem, csak… még egy lány se mondott ilyet nekem – mosolyog féloldalasan.
- Hát…
- Nina, mutatni szeretnék valamit, amit a KCA-n nem is tudtam, és nem is akartam mindenki előtt – pattan fel, és elveszi a falhoz támasztott gitáromat.
- Hallgatlak…
- Szóval - köszörüli meg a torkát – Ugye mondtam, hogy sok dalt te ihlettél. Na… ezt aznap írtam, amikor először találkoztunk… - halkul el, és elkezdi játszani a Hello Beautiful akkordjait.
Ilyen nincs! Rólam írta a kedvenc Jonas dalomat? Nem létezik…
Némán hagyom, hogy a fiú hangja betöltse a szobát, és lehunyom a szemem, miközben a lábammal dobogom a ritmust.
- If I couldn’t see those eyes… - néz rám az utolsó sornál.
- Joseph… - nem tudok mit mondani. Úgy érzem, azonnal meg tudnám csókolni, és már hajolok is felé, de ekkor meglátok egy fotóst az ablakban.
- A francba – gondolom magamban, és csak egy lágy puszit lehelek az arcára.
Neki is feltűnik, hogy nem ez volt az eredeti tervem.
- Miért…. nem csókoltál meg? – kérdezi kicsit csalódottan.
- Paparazzi az ablakban. Ezt a felhajtást emiatt az idióta nyaklánc miatt! – akadok ki, amikor már vakuznak is. És csak most esik le, mit is mondtam.
- Joe…
- Nem. Igazad van. Nem kellett volna téged belekevernem ebbe. Négy szem közt kellett volna odaadnom, és…
- Joe! Nem! Tök jó, hogy ilyen sok mindenki előtt adtad oda. És… - nyúlok a táskámért, hogy elővegyem az oda rejtett ékszert – Felraknád nekem?
- Jah… persze – veszi ki a kezemből.
Felemelem a hajam, hogy könnyebb dolga legyen. Mikor végez, maga felé fordít.
- Tökéletes… - suttogja. Az orrunk összeér, aminek következtében elpirulok. Erre vakuznak még egyet.
- Basszus már! – ugrik az ablakhoz – Tűnjön el innen!!
De az nem mozdul.
- Big Rob! – kiáltja a fiú, mire a testőr megjelenik az ajtóban.
- Igen? – kérdezi, majd mikor meglát, elmosolyodik – Szia Nina.
- Szia – viszonzom mosolyát.
- Légyszi, tűntesd el – mutat Joe az ablakban fotózó pasira.
Rob arca elsötétül, és kimegy a szobából, majd lerángatja a hapsit az ablakból.
- Nézünk filmet? – kérdezem Joe-t, aki beleegyezik az ötletbe.
Végül is Az Utolsó Dal mellett döntünk. Amíg Joe elindítja a filmet, kerítek még egy párnát, hogy kényelembe tudjuk helyezni magunkat.
Egymás mellé fekszünk.
- Hozzád bújhatok? – kérdezem, mire elmosolyodik, és átkarol. A vállára teszem a fejem, és úgy nézem Miley egyik legszebb filmjét.
A fiú elég hamar elszenderedik, és a buksimra hajtja a fejét. Mosolyogva simítok egyet a kezét, majd tovább figyelem az egyre szomorúbb képkockákat.
Mikor kiderül, hogy az apuka rákos, már nem is bírom tovább; kitör belőlem a zokogás
- Mi… mi történt? – riad fel Joe, s mikor meglátja, hogy sírok, letöröl az arcomról egy könnycseppet.
- Rákos… - magyarázom.
- Jahh… ne sírj – mosolyog, és szorosan magához húz. Egy puszit nyom a homlokomra, ami megnyugtat.
A fiú végignézi velem a filmet. Vagyis csak nézné, mert most én alszom el.
Arra kelek fel, hogy Joe válla kicsusszan a fejem alól, és ő kikapcsolja a DVD lejátszót. Leveszi az ingét, amitől kissé zavarba jövök. De biztos melege van.
- Jaj… ne haragudj, bealudtam – mondom álmosan, mikor visszafekszik mellém.
- Semmi gond. Gyere vissza – húz vissza, most már csupasz mellkasára.
- Nem zavar?
- Dehogy zavar! – mosolyog, és ujja hegyével simogatni kezdi a felkaromat.
Én is széthúzom ajkaim sarkait, és felnézek Joe barna szemeibe. Viszonozza a pillantást.
- Nina, légy szíves… - kéri, amit nem értek.
- Hmm?
- Könyörgöm, Nina. Nem érdekelnek sem a fotósok, sem az újságírók, sem a pletykák, amik rólunk szólnak. Csak te érdekelsz – motyogja fojtott hangon.
- Joe… engem sem érdekelnek – dadogok, mire a szájával belém fojtja a szót.
Természetesen visszacsókolok, mire rárakja tenyerét az arcomra, én pedig beletúrok a hajába. De aztán egyszerre el is engedjük egymást.
- Oké… ez most nem véletlen volt – tájékoztat.
- Nem, ez nem az volt – helyeselek, majd ásítok egyet, amit kicsit szégyellek, mert ez egy fontos pillanat volt.
- Be ne kapj – viccelődik velem.
- Hamm… - fekszem vissza a vállára.
- Álmodj szépeket… - puszil meg utoljára, és mindkettőnket egyszerre terít le a fáradtság
***
/”mesélő” szemszöge/
A Nap halvány sugarai behatolnak az ablaküvegen, és megvilágítják az ágyban fekvő két alakot.
Joe mosolyogva néz a mellkasán aranyosan pihenő lány arcára. Végre vele lehet.
- Joe! Most azonnal gyere le! – hallja apja ideges hangját, ami nem túl jó jel.
- Mi a fene? – kérdezi halkan magától.
Nem akarja itt hagyni Ninát. Meg akarja várni, amíg felébred.
- Joseph Adam Jonas! Tán süket vagy, kisfiam?! – ez most az anyja üvöltése. Akkor nagy baj van.
- Menj csak, Joe… - szólal meg hirtelen a lány.
- Nina… Jó reggelt – köszönti úgy, ahogy elbúcsúzott tőle: egy lágy puszival.
- Hmm… neked is. De menj. Keresnek… - ezzel Nina már vissza is alszik.
A fiú kénytelen-kelletlen felül és visszaveszi magára az inget.
Lebóklászik a lépcsőn, ahol édesanyja, Denise egy pofonnal fogadja.
- Anya… - a fiú az állkapcsához kap – Jó reggelt neked is…
- Joe, te barom! – fogadja Nick, aki most jön be a konyhából. Látszólag elég ideges.
- Mi a frász van?
- Mi a frász van?! Hogy tehettél ilyet, mi?! – üvölt rá az apja is, aki így elég ijesztő látványt nyújt.
- Milyet? Hahó, csak én nem értek semmit? – integet a körülötte állóknak.
- Ilyet – szólal meg a menedzser is, és a fiú kezébe nyomja a Napi Sztárhírek című folyóiratot.
A címlapon ő és Nina vannak, a tegnap esti csók közben lefotózva. És a cikk címe sem volt piskóta:
Joe Jonas keményen csajozik! Exkluzív fotók és 5 oldalas részletek a 7. oldalon!
- Hogy mit csinál Joe Jonas? – kérdezi Joe, és a 7. oldalra lapoz. Olvasni kezd.
„A híres JoBro, Joe Jonas még nagyon rég tette le fogdalmát, miszerint esküvőjéig szűz marad, azonban úgy tűnik, ezt nem igazán sikerült betartania. A paparazzók tegnap kapták le őt, és újdonsült barátnőjét, Ninát egy ágyban fetrengeni a Jonas srácok Los Angelesi lakásában. (Képek a következő oldalon)”
A fiúnak sem kellett több, azonnal oda lapozott, és végignézte a felvételeket. Mind tegnap este készült, azonban csak a film utáni csókról készült kép volt hivatalos, a többi mind szerkesztett volt.
- Jesszusom… - Joe a kezével keresni kezd valamit, amire leülhet, de tekintetét a képeken tartja.
Ilyen nem történhet pont most, mikor minden olyan jól alakul!
A fiú már fel sem fogja, mi történik körülötte.
A paparazzik valahogy bejutottak a házba, nekik apja és testvérei állnak ellen, és üldözik ki őket. Anyja könnyeivel küszködik az egyik fotelban, és hitetlenkedik, hogy ilyen fia van. De Joe-t nem ez foglalkoztatja.
Elrontott mindent. Nem kellett volna tegnap figyelmen kívül hagyniuk a fotósokat. Most minden kitudódott, és Nina élete fenekestül fel fog fordulni. És ennek tetejébe a lánynak igaza volt: mindezt egy idióta nyaklánc miatt.
Joe idegesen túr bele hosszú, alvástól kócos hajába.
Aztán végül rászánja magát, és tovább olvassa a cikket, amelyben többek között olyan idiótaságok vannak, hogy Joe és Selena Gomez járnak, és hogy látták egy idegen lánnyal csókolózni.
Ez az információ felkelti az érdeklődését, így megnézi a képet, és megvetően felnevet. Az a „titokzatos lány” az unokahúga, akinek a képen Joe csak egy arcra puszit ad.
- Ezek aztán tudnak hazudni… - motyogja.
Aztán a következő információ már kicsit felháborítja a fiút, mert azt írják, hogy Joe és Demi folyton flörtölnek egymással.
- Ezt a rohadt nagy hazugságot!!! – kiabálja, és a földhöz vágja az újságot.
Egyszer csak egy lány alakja jelenik meg az ajtóban.
Joe felkapja a fejét, remélve, hogy Nina lesz az, mert akkor együtt mát tudnák beszélni a dolgokat.
De ehelyett Demi álmosan csodálkozó arcát pillantja meg.
- Jó reggelt – mondja Joe, és befejezi a cikk olvasását. Előre tudja, hogy Nina nagyon ki fog akadni. Félelem tölti el. Még az is lehet, hogy Nina úgy dönt, elmegy innen…
- Csak azt ne… - gondolja magában reménykedve.
Demi végre reagál.
- Neked is… mi ez a sok fotós itt…? – mutat egy adag őt fotózó paparazzira.
- Olvasd el – nyújtja a lány felé a napilapot, aki értetlenül nyúl érte.
Mikor a címlapra néz, mintha már kicsit világosabb lenne számára, miért van ilyen felfordulás.
Joe olyannyira ideges ettől a rengeteg mennyiségű hazugságtól, hogy feláll, dühében belerúg egyet a falba, majd felszisszen.
Ezek után a Lovato lányra sandít, aki tátott szájjal futja végig a sorokat. Mikor ahhoz a részhez ér, hogy Joe és ő flörtöltek egymással, felkiált.
- Neee! Ilyen nincs! Nem létezik!!! – akad ki teljesen, és hitetlen szemekkel Joe-ra néz.
A fiú sötéten viszonozza a pillantást, majd csendre inti a lányt.
- Csssst… Nina még alszik.
De már késő…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése